Ma néhány önfegyelmezési technikáról írok Oroszlány Péter
könyvét alapul véve. Nem vonatkozik hiperaktív és egyéb hasonló problémákkal küzdő gyermekekre.
Sokszor fordul elő, hogy a gyerekek, fiatalok nem úgy
viselkednek, ahogy azt mások elvárják tőlük. A tanítási órára ez halmozottan
jellemző. Hogy is lehet saját magunkat fegyelmezni. Mert ugye mindenki tudja,
hogy ezt sem várhatjuk el másoktól.
- Figyelj az ülésmódodra – húzd magad alá a széket, be a
padba, amennyire tudod. Ez megakadályoz abban, hogy hintázz, forogj…
- A padodon csak az legyen, ami az órához szükséges – ne
vonja el semmi a figyelmedet. Nem szükséges tanév elején mindenféle
csillogó-villogó, divatos cuccot megvenni. Megfigyelted már, hogy évek múlva
mit dobsz ki egy nagytakarítás alkalmával? Az ember nem attól lesz menő, ha
drága, haszontalan dolgokkal veszi körül magát.
- A tolltartódba ne tégy felesleges játékot…- tartsd
becsukva. Így nem babrálod. A ceruza is csak ceruza. Akkor is, ha van rajta
valami rajz, és akkor is, ha nincs. Nem tudsz vele mást csinálni, mint írni,
rajzolni. Most nem beszélek arról, ha rágod a végét…
- A magyarázat alatt ne legyen a kezedben semmi, csak, ha
írni kell. – Szokás, hogy az ember valamit mindig csinál. Nem bírja ki, hogy ne
zörögjön, ne mocorogjon, ne fogjon meg egy radírt, vagy akármit, ami a keze
ügyébe kerül. Pedig egyáltalán nem lenne szükséges. Akinek nehezére esik
figyelni, az inkább először csak egy dologra próbáljon meg koncentrálni.
- Tedd azt, amit a tanárod kér tőled! – Ebből nem lehet baj.
- Ha lankad a figyelmed, nyomkodd meg kicsit a tarkódat, írj
le néhány kört a fejeddel, és figyelj tovább – Nem tudunk huzamosabb ideig
teljes odafigyeléssel lenni egy témával kapcsolatosan. 20 perc után lankad a
figyelem, az óra viszont 45 perces. Tehát ezek a mozdulatok kicsit segíthetnek
abban, hogy még a hátralévő perceket kibírja mindenki.
- Ragadj meg minden lehetőséget önmagad felzárkóztatására! –
Ha az ember fia, lánya lemarad, nem tanul otthon… akkor bizony kialakul az a
helyzet, hogy már azt sem tudja, miről beszél a tanár az órán. Ilyenkor nem
szabad megvárni tétlenül a hónapokat, míg aztán jön a bukás, hanem gyorsan be
kell hozni a lemaradást. Minél többet vársz, annál több lesz a hiányzó rész,
annál nagyobb adagot kell pótolni, annál nehezebb a tanulás.
Sokszor hallom mostanában, hogy az iskolai teljesítmény nem
függ attól, hogy ki hogyan boldogul az életben. Ez így igaz, de az biztos, hogy
aki az iskolában lustának, figyelmetlennek, lelkiismeretlennek, sekélyesnek
mutatja magát, felnőtt korában sem biztos, hogy más lesz. Ha megszokod, hogy
nem csinálsz semmit, nagyon nehéz utána szorgalmasnak lenni, megbízhatóan
végezni egy munkát.
Mert „lehet, hogy egyszer túl nagy árat fizetsz azért, mert
végig rendetlenkedted vagy végigábrándoztad az iskolás éveidet. A jegyeid
gyengébbek lesznek, mint ami a képességeidből telne, a bizonyítványod is
rosszabb lesz, mint amire képes lennél. Így tovább tanulásnál sem tudsz olyan
iskolát választani, ami kihívás lenne számodra, hanem oda jelentkezel, ahol
szerinted ezzel a laza tempóval is elleszel. S majd felnőttként te is,
hasonlóan a maiakhoz, azon sopánkodsz, miért nem tanultál többet, mért nem
választottál más pályát. Akkor majd látod, hogy mire lettél volna képes.”
TE NE A SAJÁT KÁRODON TANULJ!
M
