Érdekes és egyben fontos kérdés. A megvalósítás pedig vagy a
lehetetlen, vagy a nehéz kategóriába tartozik, de mindenképpen fárasztó
rátalálni.
Nem mindegy, hogy a gyermek hány éves, fiú, vagy lány…és még
egy sereg probléma felmerül ilyenkor.
A boltok polcai telis tele vannak játékokkal, melyek
színükkel, hangjukkal, méretükkel arra csábítanak, hogy őket válasszuk.
Aztán ott vannak a nagybetűvel kiemelt fejlesztő játékok,
melyek elhitetik velünk, hogy az a
legmegfelelőbb a gyermekek számára.
Nem utolsó szempont az ára. Manapság már alig lehet olyan
játékot kapni, ami nem kerül annyiba, mint egy heti menzaétel ára.
Mit tegyünk?
Legfontosabb, hogy a gyermek mikor kap ajándékot.
Ünnepekkor, vagy jutalomból, esetleg a szülő lelkiismeretének megnyugtatására,
ha szerinte nem foglalkozik vele eleget…
A gyermekek általában kis terroristákká válnak, ha
bekerülnek egy játékboltba, vagy a játékos polcok közé. A televízió
reklámjaiban megjelenő legszínesebb, leghangosabb, legdrágább játékok kellenek
nekik, hiszen két mese között állandóan azt látják, hogy ez a menő, ez a divat.
Van, hogy egy gyermek már kicsi korában telefont, tabletet
kap, vagy mindig megveszik neki, amit szeretne. Akkor is, ha szemtelen, nem
fogad szót, tiszteletlen, rosszul tanul, mert lusta, ha hazudik… Ilyenkor
nagyobb a gond, mint azt sokan gondolnák.
Ezek a gyerekek nem örülnek egy labdának, ha azon nem
szerepel az éppen aktuális futballsztár originál aláírása, és nem tölti el
boldogsággal őket, ha egy képeskönyvet, vagy építőjátékot kapnak valakitől.
A versengéstől sem mentesülnek. A gyerekek megbeszélik már
az oviban, hogy ki mit kapott, sokszor el is viszik magukkal. Ilyenkor aztán
akinek nem jutott ugyanolyan, hát ő keresi az okokat. Talán őt nem szeretik
annyira, vagy neki is úgy kell viselkednie, mint a másiknak…
Már a gyermekek születése után vagy talán még előtte kell
elkezdeni az ajándékok, játékok gondolatának elrendezését. Nem árt a rokonokkal
is beszélni, hogy mit szeretnénk. Vannak, akik megértik, és nem éreznek kéjes
örömöt akkor, ha valami iszonyatosan hangos és zajos játékot adnak a
gyerekeknek, arra gondolva, hogy ezzel elég soká okoztak kínszenvedést a
szülőknek.
Jó lenne, ha a játékok nem töltenének be más szerepet és
feladatot, csak azt, hogy a gyermek játsszon velük. A játékok nem pótolják a
törődést, nem mutatják a szeretetünk mértékét.
Egy csecsemőnek nem kell ötven féle rágóka, és húszféle
plüssmaci. A pici babának nincs szüksége zenélő műanyag akármire. Énekeljen
neki az anyukája, hallgassanak zenét.
A nagyobbakat jobban fejleszti, ha az apu focizik velük a
kertben, mintha különböző feladatlapokat töltetnek ki velük.
Amikor a pici baba hasra fordul, és azt szeretnénk, hogy
emelgesse a fejét, elég, ha egy piros kendőcskét teszünk elé. Egy labdácskát…
nyúlni fog érte, és nagyon érdekli majd, hogy elérje. S ha ott vagyunk
mellette, beszélünk hozzá, akkor mi is átélhetjük a küzdelmét, hogy nem adja
fel, hogy addig próbálja, amíg el nem éri az elé tett tárgyat.
Ha okosak vagyunk a gyermekünk örülni fog egy könyvnek, egy
babának, vagy akár az építőkockáknak is.
De akkor sem kell kétségbe esni, ha barbie babát kapnak,
attól még nem lesznek anorexiásak, vagy divat őrültek. Lehet ezekkel a babákkal
mindenfélét játszani, amitől nem lesz semmi bajuk.
Milyen mégis a jó játék?
Az anyaga nagyon fontos. Az esztétikus megjelenése sem
elhanyagolható.
Nem csak egyféleképpen lehet vele játszani.
A legjobb játék az, amikor a család együtt játszik. Amikor a
szülők ott vannak a gyermekeiknek. Nem az idő mennyisége fontos, hanem a
minősége.
Nem kell a nap mindennapján társasozni, vagy babázni,
focizni velük, de azért néha igen.
A gyermeknek kell egyedül is játszania, de azért anya és apa
is kell hozzá. S ilyenkor gondolatban is legyünk ott vele, ne járjon az eszünk
közben egészen máshol.
Szóval összegezve a játék akkor jó, ha mi is ott vagyunk
mellette.
Ne vegyünk semmit jutalomból, vagy zsarolásból.
Találjunk ki játékokat, melyekhez nem kell újat venni.
Mutassuk meg, hogy a meglévőkkel mit lehet még játszani.
Ne gondoljuk, hogy jobban szeretnek bennünket, ha drága és
divatos ajándékot veszünk nekik, mert ezzel jól átvágjuk magunkat. S nem
lesznek népszerűbbek a suliban vagy az oviban sem tőle. Legalábbis nem igazán.
A játék önmagáért van. Szórakozás, örömforrás, közös
együttlét. Ne használjuk más érdekből, mert utána nagyon nehéz visszafordítani
mindent. Többet árthatunk, mint gondoljuk.
