1541-ben Kréta szigetén látta meg a
napvilágot Domenikosz Theotokopulosz néven. Kamaszként került Velencébe, az
idős Tiziano műhelyébe, innen Pármába, majd Rómába ment, ahol Correggio
fény-árnyék technikáját, Raffaello és Michelangelo alkotásait tanulmányozta.
Huszonhat évesen költözött a spanyolországi Toledóba, ahol El Greco (a görög)
néven lett ismert.
El Greco pályája alaposan rácáfol a feltörekvő, tudatlan és
felfuvalkodott művészekre, akik azt gondolták, ha kivonják magukat a mesterek
hatása alól, jobban érvényesülhet személyiségük. Minden, amit mestereitől
tanult saját művészi kiteljesedését segítette. Festészetében a szív ártatlan
áradása a miszticizmus titkos útjaival fonódott össze. A technikai tudásával és
saját művészi eszközeivel.
Festményei által kendőzetlenül elmondhatta mindazt,
ami gazdagon áradó, türelmetlen szívét nyomta. Volt a mesternek egy különös
szokása: a festményeit nem volt hajlandó eladni, hanem csak “záloga adta” egy
kialkudott pénzösszeg fejében, azzal a kikötéssel, hogy amikor úgy tetszik
neki, visszaveheti őket. El Greco foglalkozott a művészet elméletével is,
sajnos írásai megsemmisültek. Építészeti terveket is készített, hagyatékában
több mint száz befejezett kép volt. Könyvtára reneszánsz humanista műveltségről
vall, a legfontosabb műveket görögül, latinul olaszul és spanyolul olvasta. Bár
halála után mélyen meggyászolták, nem sokkal később elfelejtették,
expresszivitása érthetetlen volt a következő századok számára.
Csak a 19.
század végén ismerték fel jelentőségét, majd paradox módon El Greco lett a 20.
század egyik legnagyobb hatású festője, akinek életművéből az
impresszionistáktól Picassón át Jackson Pollockig rengetegen merítettek.
G
