Ezen a héten egy napjainkban közkedvelt, modern költészeti
stílust szeretnék bemutatni, a slam poetryt, aminek legfontosabb sajátossága,
hogy kizárólag szóban és élőben hatásos. A műfaj az 1980-as években jelent meg,
a Spoken Word versengő formájaként, Marc Kelly Smith („Slampapi”)
kezdeményezésére.
De hogyan is írhatnánk körül ezt a műfajt?
Nem versfelolvasás, mert első hallásra is érthető a szöveg
és többnyire fejből mondják, színpadi elemekkel tarkítva. Nem színházi előadás,
mert nincs előzetes forgatókönyv, bárki felmehet a színpadra. Nem rap, mert
nincs alatta zene és nem is szükséges a kötött ütemes lüktetés.
Kicsit mégis rap, mert az utca nyelvén szól, aktuális
témákról, hétköznapi emberektől, hétköznapi embereknek. Kicsit mégis színház,
mert az egyes versek előre megtervezettek, begyakoroltak és az előadók a
szavakon kívül egész testüket is bevethetik. Kicsit mégis vers, mert többnyire
van benne rím, hasonlat, metafora és egyéb költészeti elemek.
Ez egy kötetlen stílus, amiben az egyetlen szabály, hogy a
slammernek három perce van a színpadon a szavalásra, hogy érveljen, meggyőzzön,
megnevettessen, szórakoztasson, elgondolkodtasson és sikert arasson!
Kissé irigykedő nosztalgiával tekintek vissza a múlt század
kávéházi világára… De megnyugszom, hogy a nekünk is megvan a magunk 21. századi
„kávéházi világa”. A slam poetry rendezvények is azt a cél szolgálják, hogy a
műfajt kedvelők összejöjjenek, személyesn is találkozzanak, egymástól
inspirálódjanak. Nemcsak a YouTube-on, vagy Facebookon követik egymást, hanem a
műfaj sajátosságaiból fakadóan találkoznak is egymással.
Nagyon sok lehetőség rejlik ebben a műfajban, próbáljátok ki
ti is!
W
Egy kis kedvcsináló:
https://www.yout/
ube.com/watch?v=CBVJHKW93g8
