Ma úgy terveztem kicsit sétálgatok, de valahogy a hóesés arra
ösztönöz, hogy a szobából gyönyörködjek benne.
Ilyenkor már nagyon várom a tavaszt.
Szeretek barangolni az ébredező természetben, jól esik hallgatni
a madárcsicsergést reggelente. (No nem a szomszéd kakasára gondoltam
kivételesen. )
A gólya talán az egyik legkorábban érkező vándormadaraink közé
tartozik, joggal illetné meg mifelénk a tavaszhozó madár címet.
Sokáig sajnos
nem nagyon lehetett látni őket, de az utóbbi években szerencsére egyre többet
számlálhatunk meg, ha elég figyelmesek vagyunk.
Őt a faluban találtam, nem
messze repült a fészküktől.
Biztos vagyok benne, hogy már szinte mindenki látott
egyet, de hányan tudatosítottuk magunkba, hogy milyen kis kincset látunk.
T
Fotó: Ludvig Tibor
