Ma Dévény Anna módszeréről, munkásságáról írok röviden.
Gyógytornász, pedagógus, művészi tornát tanít, könyvet ír,
és egy módszer kidolgozója. Számomra ez a fotó mindent elárul róla. Nem is kell
írnom, hogy elkötelezett, megszállott ember, aki minden őt ért támadás ellenére
gyógyította a gyermekeket.
Sokat hallhatunk mostanában a korai fejlesztésről, arról,
hogy minél hamarabb segítünk a csecsemőknek, annál nagyobb az esélye, hogy
teljes életet éljen. Lehetnek ezek csak egészen pici problémák, vagy nagyobbak,
de ilyenkor még sokkal jobban lehet segíteni neki, mint később.
Az a rendkívüli kedvesség, gyengédség, szeretet, ahogy ő a
gyermekekkel foglalkozik egészen szívet melengető.
Kérdezték tőle, miért volt nehéz bevezetni a sok-sok évig
kimunkált módszerét. Ezt válaszolta:
„Nagyon jól tudjuk az élet minden területéről, hogy nem
díjazott ügyködés mást mondani és tenni, mint a megszokott. Ne menjünk
messzebbre, csak Semmelweisig. Nagyon kevesen tudják, hogy őt agyonverték. Nem
az ujja elvágásával fertőzte meg magát, ahogy ez a köztudatban él, hanem
kényszerzubbonyba húzták, és úgy megverték, hogy az egész teste csupa seb lett.
Az anyák megmentője szepszisben – gyermekágyi lázban – hunyt el. Az előzmény az
volt, hogy csellel behívták egy osztrák elmegyógyintézetbe, ahonnan meg akart
szökni. Elfogták, jött a kényszerzubbony, a többit pedig már meséltem.”
„ Beindítom a nem működőt, és nem is akárhogy, hanem
helyesen, szabályosan, jól.” Ez a gyógyítás.
„A már helyesen működőt tovább finomítom, javítom,
csiszolom.” Ez a fejlesztés.
„A probléma az, hogy manapság mindenki fejlesztéssel akar
gyógyítani, vagyis azt erőlteti, arra kényszerít, amire a csecsemő, a gyerek
vagy a felnőtt nem képes.”
„Ami nem működik, azon nincs mit fejleszteni.”
A módszer speciális technika. Testképző gimnasztika,
erősítenek, ügyesítenek. Helyreállítják az izomzatot a normál állapotába, és az
idegvégződéseket közvetlenül a bőrön keresztül ingerlik, hogy az ingerületet az
agyba tudja juttatni a gyermek.
Szülési sérüléseknél nagyon eredményesek. Már az
inkubátorban kellene kezdeni, ha fennáll valami ilyen probléma.
„Az agynak öt hónapos korig van egy tartalékállománya. Ezzel
a technikával igénybe vesszük ezt az állományt, vagyis beindítjuk a működést.
A gyógyulás nem azt jelenti, hogy a sérültet valahogy
foglalkoztatom, hanem, hogy el lehet felejteni, hogy valami gond volt. És van
egy csodás ráadás. Szinte minden szülőtől kapjuk ezt a visszajelzést: a
gyermekük az átlagnál okosabb és ügyesebb lesz. Ennek is a tartalékállomány
beindítása a magyarázata.
„A mozgássérülések valamennyi területén hatásos, mert az
izomzat minden esetben érintett, és mi azt a jó kis manuális technikánkkal
helyre tudjuk hozni. A szülési sérülések után a baleseti utókezelés a másik
nagy szívügyem. Ilyen esetekben – ha nincs idegrendszeri vagy idegsérülés –
hihetetlenül gyors javulást és „minőségi” mozgást tudunk elérni.
Az viszont létkérdés, hogy a koraszülött osztályokon
rutinszerűen megkapja minden gyerek ezt a kezelést. Ezzel ugyanis
„kikoptatható” lenne a szülési sérülés. A statisztikánk azt mutatja, hogy 100
sérültből 80 egészségesen élhetne. Sajnos mindig lesz húsz olyan gyerek, akit
nem lehet meggyógyítani, de ezen esetekben is lehet javulást elérni.
Nem csupán csecsemőknek tudnak segíti.
Most már tudtok róla, ha eddig nem hallottátok. Adjátok
tovább azoknak, akinek szüksége lehet rá. Egy életre szóló jó cselekedet, ha
egy gyermek egészségesen élheti az életét ezzel a segítséggel.
M
