Az egyik értelmező szótár így határozza meg a giccset:
"A giccs látszólagos művészi alakítás, amely kellemes érzetet keltő
tartalmi (erotikus, politikai, vallásos, szentimentális) elemekkel pótolja a
hiányzó formáló erőt".
Geisz szerint, aki eddig a legátfogóbb könyvet írta e
témáról, a giccs szó használata igen helyénvaló "művészeti szemét"
értelmében.
Broch úgy véli, hogy a "giccs nem silány művészet,
hanem különálló éspedig zárt rendszer, amely idegen testként ül a művészetek
zárt rendszerében, vagy ha úgy tetszik mellette helyezkedik el. Ezenkívül a
giccs hazugság, amely arra az emberre hullik vissza, akinek ilyen hazug és
szépítő tükörre van szüksége, hogy benne magára ismerjen.
Gillo Dorfles úgy látja, hogy a giccs mindinkább korunk
tipikus megnyilvánulásává vált, olyan hatalomra tett szert, mellyel bajosan
lehet szembeszegülni. Behatol életünk minden területére, hogy alattomos hatását
kifejtve emberi tartásunkat és hiteles értékeinket ássa alá.
Provokációt a giccsel
kapcsolatban még a jövőhéten folytatom
G
