Fogadjunk?
Szilveszter
éjjelén, a sötét szobában, lélegzetvisszafojtva és azon aggódva, hogy kisfiam
nehogy megriadjon az irdatlan mennyiségben elpuffogtatott tűzijátéktól,
elgondolkodtam azon, hogy tegyek-e újévi fogadalmat és ha igen, akkor mit
fogadjak meg a 2015-ös esztendőben.
A
fogadalomtétel ugyanúgy szerves része a szilveszternek mint a virsli, a pezsgő,
a tűzijáték, a malac, a lencse vagy az alkoholgőzös, nyálas puszival kísért
„Boldog új évet!” vagy „Bujék!” felkiáltások (ezt elkerülvén hanyagoltam az
utóbbi években az össznépi szilveszterezést…) stb. Azonban az elmúlt években sohasem fordult
meg komolyan a fejemben, hogy valamit gyökeresen megváltoztassak január
elsejétől. Azok közé tartozom, akik úgy gondolják, hogy nem ilyen jeles
alkalmakhoz kötődően kell új életet kezdeni… (sajnos azonban nem jeles
alkalmakhoz kötődve is nehezen megy a fogadalomtétel, de erre nincs mentségem)
Hozzá kell tennem, hogy az előző években nem is volt szilveszter éjjelén 2-3
órám teljes nyugalomban elmerengeni az életemen (általában jobb dolgom is akadt
;)). Hosszas vívódás után úgy döntöttem, hogy valamifajta állandóságra azért
nekem is szükségem van – tavaly pont elég változás volt az életemben –, ezért ragaszkodván
szokásaimhoz, idén sem tettem fogadalmat, de elgondolkodtam ezen a szokáson.
Gugli
nekem is jóbarátom, úgyhogy rá is kerestem az „újévi fogadalom”, illetve a „New
Year’s resolutions” kifejezésekre a nemzetközi trendeket is górcső alá véve ;)
Azon már meg sem lepődtem, hogy az első találatok között szerepelt a
BorsOnline-nak a cikke a következő címmel: Újévi
fogadalom: VV Dóri nem smárol több lánnyal. Szurkolok VV Dórinak – bárki
legyen is (ne feledjük, szeresd felebarátodat!) –, hogy sikerüljön neki
betartania ezt a – remélem! – nem mindennapi fogadalmát. Bízom benne, hogy
megfelelő körültekintéssel járt el… A fogadalomtételnek ugyanis megvan a
pszichológiája!
Rengetegen
– köztük komoly szakemberek is – boncolgatják, hogy miért nem teljesülnek az
újévi fogadalmak, hogyan tarthatjuk be az újévi fogadalmakat és egyáltalán
hogyan tegyünk újévi fogadalmat. A jól bevált, mindannyiunk számára ismert
módszer: néhány pohár pezsgő és/vagy egyéb szeszes ital elfogyasztása után,
enyhén illuminált állapotban, kellőképpen megnövekedett önbizalommal két
trombitafújás között biztosítjuk a jelenlévőket arról, hogy jövőre mi bizony
nem iszunk egy kortyot se; lefogyunk 10, 20, 30 stb. kilót; nem gyújtunk rá egy
szál cigire se; lefutjuk a maratont; nem eszünk több gyorskaját stb. Aztán
január elsején iszunk egy gyógysört (ahogy a régi mondás tartja egy sör nem
sör, szóval ez még belefér), óriási lakomát csapunk (persze kizárólag
disznóhúsból, és idén utoljára), elszívunk egy cigit mert majd szét robban a
fejünk a másnaposságtól (de tényleg ez az uccsó!!!), fel se kelünk a kanapéról,
maximum a legközelebbi gyorsétteremig vánszorgunk el egy jó kis hamburgerért…
Na ezt a módszert felejtsük el!
Tudatosan
készüljünk az újévi – vagy más alkalomból tett – fogadalmunkra (jövőre
olvassátok el újra a bejegyzést december utolsó heteiben, hogy tudatosan
készülhessetek a fogadalomtételre J)! A tudatos
készüléshez pedig elengedhetetlen az ÖNVIZSGÁLAT (javasolnám, hogy ne csak év
végén kerüljön rá sor…). Minden, az életmódunkat érintő változtatáshoz elengedhetetlen,
hogy reális célt tűzzünk ki, és bontsuk le kisebb részcélokra azt, amik
elérésekor veregessük meg a vállunkat (vagy kérjük meg egy közeli
hozzátartozónkat, hogy veregesse meg helyettünk, azért az mégis jobban esik J).
Elismerem, ez sokkal időigényesebb, esetenként fájdalmasabb mint az olyan
instant megoldások, amit a következő honlap kínál: http://www.pimsleurapproach.com/new-years-resolution-generator/
(ez csak akkor hasznos, ha az egyik fogadalmunk, hogy fejlesztjük az angol
nyelvtudásunkat), de hosszú távú hatása csak ennek lehet!
W
