Lois Lowry: Az emlékek őre
Sosem gondoltam volna, hogy szerencsés vagyok, amiért olyan
világban élek, ami tele van zenével, emlékekkel és színekkel. Igen, színekkel.
Manapság ritkán állunk meg egy pillanatra és csodáljuk meg a körülöttünk lévő
hétköznapi dolgokat, mint például egy dal vidámságát, egy alma piros
ragyogását, a virágok illatait. Úgy érezzük ezek nem fontos dolgok. Részeik
életünknek, nem gondolkozunk el azon, vajon milyen lenne az életünk nélkülük.
Tény, hogy mindennek van árnyoldala is. Van, hogy boldogok
vagyunk, és van, hogy ez a boldogság nem tart sokáig. Szomorúság, fájdalom,
erőszak, éhezés, igazságtalanság árnyékolják be mindennapjainkat.
Jonas látszólag szerencsésebbnek tűnik, mint mi. Az ő világa
sokkal egyszerűbb, mint a miénk. Mentesítve van minden „rossztól”, ami minket
körül vesz. Semmi fájdalom, kín, de semmi muzsika, érzelem, szín. Családja és ő
maga is teljes harmóniában él, míg nem egy nap Jonas különleges feladatot kap…
V
