A Föld a hazugság tisztítótüze; itt minden hazug
körülöttünk: a tér
ál-végtelenje, a dolgok ál-valósága, önmagunk ál-sokasága. S
az ember-
agyban még az igazság is táncol: egyszerre minden igaz és
egyszerre
semmi sem igaz. A hazugság-áradatból az egyetlen kivezető út
éppen az,
amely leghazugabbnak látszik: a képzelet. A sok ál-valóság
közt
képzeletedre van bízva az igazi valóság helyreállítása. Nem
a hegy és
nem a völgy a valódi, hanem a szépség, melyet képzeleted a
hegyek-
völgyek formáin élvez; és a jelenség világ ál-végtelenjéből
képzeleteden át vezet az út a benned rejlő igazi végtelenbe.
Más a képzelet és más a képzelődés, ahogy más a beszéd és
más a
fecsegés. A képzelődés az élet törvénye szerint működik és az
éhen
maradt vágyakat köddel eteti; a képzelet a lét törvénye
szerint
működik és amit megteremt, műalkotást, tettet, gondolatot:
valódi és
igaz.
A Földön mindaz, ami keletkezik és elmúlik, valóságnak
neveztetik;
csak éppen a képzelet tűnik olyannak, mintha teremtményeit a
semmiből
húzkodná elő. Az ál-semmi, ahonnét a képzelet merít: a
valóság; s a
sok külön-lévő ál-valóságban csak az a valódi, ami bennük
semminek,
képzeltnek rémlik: érzékelhetetlen, közös lényegük, a
változó
megnyilvánulások mögötti változatlan létezés.
G
