Múlt
héten Bodor Ádámot mutattam be Nektek, ezen a héten pedig Buda Ferencet,
Kossuth- és József Attila-díjas magyar költőt, írót, akit szintén jelöltek
Prima Primissima díjra.
Költészeti
munkássága mellett jelentős műfordítói tevékenysége is. Ismeretesek baskír,
finn, kirgiz, lapp, mari, mordvin, török, udmurt fordításai, melyek bevezetik
az olvasót addig alig ismert népek kultúrájába. Varázsének (Kecskemét, 1973) című kötetében török, mordvin, lapp,
finn, mari népköltészeti alkotásokat válogatott be. Kazak és kirgiz népmesék
olvashatók 1988-ban közreadott köteteiben: A
láthatatlan tolvaj, A szürke héja.
Magáról
a következőket vallja:
Számomra az írás:
örökös túlélési esély és gyarkorlat, az elmúlás késleltetése.
De: sohasem verseny -
hacsak nem játékból. Mások megelőzésére komoly belső késztetést érezni nem
szoktam, így az sem sújt porig, ha mások megelőznek. Legyűrni való ellenfeleim
tehát nincsenek. Egyedül magamat: a bennem (is) rejlő rosszat kell újra meg újra
legyőznöm. Örvendek, ha olykor ez sikerül. Hisz ettől a rossztól: a mi mohó és
ostoba voltunktól árva a Föld.
Tőlünk s így velünk árva.
Digitalizált
műveit a következő linken érhetitek el: http://pim.hu/object.e12d5a97-ed2c-4936-9aee-7b6baa3960d0.ivy
W.
képforrás:
http://www.prae.hu/prae/upload/BudaFerenc.jpg
