“Boldogság természetesen nincsen abban a lepárolható,
csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli.
Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért,
egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára
egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé
félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és
egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után!
Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan
és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok
legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit – a
hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet,
megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is
kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek.”
(Márai Sándor: Füves könyv – A boldogságról)
G
