Ma Joannes Chrysostomus Wolfgangus Theophilius Mozartról
írok néhány érdekességet. Hallgassátok a muzsikát, miközben olvassátok az
írást!
Szülővárosa az
1700-as években bajor város volt még,
Mozart ezt írta róla:
„mit vielen will ich nicht umgehen, - und den meisten
anderen bin ich zu schlecht.”
Kedvenc étele a savanyú káposzta volt májgombóccal. Sajnos
nem evett soha eleget belőle. Főleg gyermekkorában nem. A csodagyermekként
számon tartott, sokat betegeskedő kisfiút rengeteg ember hallhatta élőben
játszani, s ő imádott zenélni. Az arisztokrata közönség viszont elfelejtette,
hogy az ember a hízelgéstől, és az apró, számukra értéktelen és nélkülözhető
ajándékoktól nem lakik jól. Később pedig felnőttként részben saját magának
köszönhetően, részben az irigységtől eszüket vesztett kortársai miatt állandó
pénzszűkében élt. Néha azért táncoltak a szobában a feleségével, mert úgy nem
fáztak annyira.
Sokszor azért hívtak nálánál sokkal kontárabb zenészt egy
rendezvényre, mert neki túl sok igénye volt, és nagyon macerásnak tartották őt.
Pl. nem akart játszani rossz, felhangolatlan zongorán, és nem tűrte el, ha a
közönség nem figyelt rá, amikor előadta a műveit. Tényleg micsoda egy
elviselhetetlen faxnis emberke lehetett. J
A csupán 150 cm magas zeneszerzőt Colloredo-Fürstdenbischof
sem ismerte el, azt mondta neki, hogy ő is csak egy szolga. Az egyházfő minden
lehetőséget megragadott, hogy lehetetlenné tegye Mozart boldogulását. Nyájasan
és behízelgően megengedte a kisgyermeknek, hogy utazzon, de apját, aki hegedű
tanár volt nem hagyta vele menni.
Mozartról nem készült valóságos kép, így nem tudjuk már meg,
hogyan nézett ki valójában. Csak a leírásokból lehet következtetni, hogy nem
volt egy szépség, nem volt termetes, de nem is ez kellett volna, hogy számítson.
800 levelet írt, 1200 írott papír maradt meg tőle. Szeretett visszafelé írni és
beszélni. Mulatságosnak tartotta.
Úgy tartják, műveit mindenféle hangszer nélkül kottázta le.
A Don Giovanni nyitányát 2 óra alatt írta meg, hajnalban, s a kézirat nem tartalmaz
egyetlen javítást sem. Mintha diktálta volna neki valaki, s ő lejegyezte, ami a
fejében szólt. Itt nem csupán egy szólamról van szó, egy egész zenekar
hangszereinek dallamát írta le, s a nyitány tartalmazza az operában elhangzó
jellegzetes dallamok nagy részét.
Gyermekként lehetetlen volt iskolába küldeni, mert csak a
zene érdekelte. Joseph Haydn személyében őszinte barátra lelt, aki elismerte az
ő tehetségét és tudását.
A St. Marx temetőben egy tömegsírba temette a hálátlan,
tudatlan kor embere. Szerencsére a koporsóra ráírták a nevét, vagy valamiféle
jelet, ezért a 20. században exhumálni tudták a testét.
Ha ezt az édes dallamot hallgatom fuvolán, és hárfán
elképzelem ezt a kis embert, aki csak termetre volt kicsi. Elképzelem, mit élt
át, amikor kitépték a kottás könyvéből a lapokat, mert a magukat hozzáértőnek
tartó irigyek túl sok hangjegyet véltek felfedezni a muzsikájában. Vajon
érdekelték az őt ért támadások? Bántották gondolatban foglalkoztatták ezek az
eszement vádak? Mit gondolt azokról, akiknek nevét ma már nem is ismerjük, de
megnehezítették a munkáját?
Milyen érdekes. Talán nem is létezik ma olyan ember
Európában, aki ne tudná, ki volt Mozart, de arról már fogalmunk sincsen, ki
volt a lapkitépő, vagy ki volt az, aki szolgának nevezte. Kit hívtak helyette
játszani egy koncertre, mert Mozart az igényes zene híve volt.
Nem tudott másképp játszani. Nem volt képes hanyagabbul
zenét írni, rossz dallamokat lejegyezni csak azért, hogy békén hagyják, hogy
több pénze legyen. Képtelen volt megalkudni, beadni a derekát, kiszolgálni az
őt szolgának tartókat. Mekkora szerencse ez annak az utókornak, akik már
tudják, milyen hatalmas művész volt, és milyen eszméletlen szerencsénk van,
hogy a művei ránk maradtak és hallhatjuk őket.
Egyik nap a tanítványokkal arról beszélgettünk, milyen jó
lenne, ha tudnánk az időben utazni, és megnézhetnénk láthatatlanul, hogy éltek
azok az emberek, akiknek nevét még ma is ismerjük. Az elsőkként Mozartot
hallgatnám meg, micsoda élmény lenne. Az időben nem tudok utazni ,így csak ezt
a lágy, és szívet melengető zenét tudom ma hétfőre ajánlani.
M
Forrás: Eva Gesine Baur – Mozarts Salzburg – Auf den Spuren
des Genies C.H. Beck Verlag C.H. Beck München
