Francia zeneszerző egyik művét ajánlom ezen a mai
esős napon. A zongora melankolikusan lepergő hangjai akárcsak az esőcseppek az
ablak üvegén. Az ember kinéz a kertre, látja, ahogy a növények fellélegeznek a
több hetes szárazság nyomasztó súlya alól.
Minden békés, a levegő friss, föld illatát hozza az
orrunkba, és valahogy megkönnyebbülünk. Néhány perce elhihetjük, hogy van
megújulás, létezik változás, és talán kicsit optimisták is lehetünk.
A különc zeneszerző műve ma is aktuális, ma is érvényes, és
ma is ugyanolyan értelemmel bír.
Eszembe jut, hogy zeneszerzők nélkül valahogy más a világ.
Üresebb. Ma már a profi, ismert énekesek is arra kényszerülnek, hogy mások jól
bejött slágereit énekeljék. Kevés a jó muzsika, a jó dalszöveg, és főleg kevés
az igazi művész.
Debussy ontotta magából ezeket a szépséges melódiákat,
melyekről nem tudhatta, hogy még itt, ebben a kis falucskában is hallgatni
fogja valaki, vagy játssza a tollából kipattanó hangokat.
Nehéz volt akkor is zenésznek lenni, de talán más volt,
kicsit más.
Szükség volt akkor is a közönségre. A művész tudta, közönség
nélkül nem ér az egész semmit. Ezért aztán, az igazi előadóművész megbecsülnie
a közönségét. Színes volt a világ, léteztek akkor is ripacsok, léteztek értéket
hordozó előadók, zeneszerzők. Volt minden, mint most is.
Megnyugtató, hogy ma azokra emlékezünk, azok zenéit
hallgatjuk, akik tényleg jó zenét írtak akkoriban. Talán így lesz a jövőben is.
Válogassatok a zenék között, és keressétek mindenben az
értéket, a jót!
Keressétek a szépet, a finomságot, a színvonalat!
Ne érjétek be azzal, hogy vidéken éltek, és nektek bármi jó.
Ne fogadjátok el a giccset, a harsány magamutogatást, az öncélú rikácsolást, és
ne elégedjetek meg a középszerűséggel sem! Ismerjétek fel a közeletekben élők
értékeit, és ne helyezzétek előtérbe a drága, de kevésbé színvonalas
produkciókat. Nem az ismertség határozza meg a nívót, nem az ára, nem a
származása.
Megérdemlitek a jót, az értékeset. Ha megtaláltátok,
küldjétek el nekem a kedvenc dalotokat, zenéteket!
M
