Nekem ezekről a szobrokról a megfoghatatlan jut eszembe, az
amitől az élet fűszeres illatos lesz. Legegyszerűbben a csodával lehet
kifejezni. Az a legközérthetőbb.
„Csodákból élünk. De azért ne nagyon számítsunk rájuk.”
David Ben Gurion
Ha megnézünk néhány harmonikus kapcsolatot, azt látjuk, hogy
az emberek jó barátok, és tisztelik egymást, Közös értékekkel rendelkeznek, és
bíznak egymásban. Mindennek a bizalom az alapja. E nélkül nem érezzük magunkat
biztonságban.
„Ha nem érezzük biztonságban magunkat, nem lehetünk esendők.
Ha nem vagyunk esendők, nem lehetünk bizalmas barátok.”
Lonnie Barbach
„Te nem hiszel a csodában, tagadod? Nézd csak, nem
győzhetlek meg, mert a csoda legfőbb ismertetőjele, hogy csodálatos – nem lehet
bizonyítani, mint egy élettani tényt, nem lehet fényképezni, sem előre,
mennyiségtani törvények szerint megjósolni és kiszámítani. A csoda
megnyilatkozási formáit sem könnyű mindig érzékelni: nem jár mindig két lábon,
nem lehet fényképezni, nincsenek telekkönyvi, sem anyakönyvi adatai. A csoda,
egészen egyszerűen, megnyilatkozik – s néha csak sokkal később értjük meg, mi
volt a csoda, hogyan avatkozott életünkbe, s mi volt e beavatkozásban a
természetfölötti és csodálatos.” (Márai Sándor: Füves könyv – A csodáról)
„Megtudtam, hogy ami egy emberből látszik, szavai,
véleményei, cselekedetei, rokonszenvei és gyűlöletei, az még egyáltalán nem ő –
legtöbbször csak visszfénye valaminek vagy valakinek, aki megmásíthatatlan; hét
fátyol rejti a világ elől, s ott él minden emberben, mélyen a kitapintható
felületek mögött.” (Márai Sándor: Egy polgár vallomásai)
„Egy lélek fejlődésének romantikus szakasza az áhítat,
mellyel egyszerre odafigyel minden emberben az „egyéniségre”, a „titokra”, az
egyedülvalóra.” (Márai Sándor: Egy polgár vallomásai)
G
http://webspn.hit.bme.hu/~arpi/idezetek.php?nyelv=hu
https://www.facebook.com/1mpics/photos/pcb.688749261222027/688744494555837/?type=1&theater
