"A
gyerek az öröm, a reménység. Gyönge testében van valami világi; ártatlan
lelkében van valami égi; egész kedves valója olyan nékünk, mint a tavaszi
vetés: ígéret és gyönyörűség." (Gárdonyi Géza)
Száz és száz szép idézetet
olvashatunk gyermekekről, még a különböző oldalakra is felteszik gyakran. A
gyermek iskolába kerülése után sokszor előfordul, hogy nem olyanná válik,
amilyennek elképzeltük, és akkor gyorsan elrepül a remény, az öröm, mely
elvezet addig, amíg már mérgesek vagyunk, mert a gyerkőc kedves valóját nem
találjuk, amikor visszabeszél és szemtelen, nem fogad szót.
Gyermeknap kapcsán
elgondolkodtam azon, mi az oka annak, hogy mégis annyi gyermek utál tanulni,
nem tud magának értelmes elfoglaltságot találni… Ha ilyen sok mindent tud róluk
a felnőtt ember, miért ismétlődik mindig ugyanaz körbe-körbe?
Miért szenved annyi és
annyi gyermek attól, hogy egy idegen nyelvhez szavakat kell tanulnia, és
maximum annyit ér el, hogy a dolgozatig tudja ötösre, utána elfelejti szinte az
egészet? S akkor még nem is beszéltem más tantárgyról.
Csak ki kell ejtenünk a
szót „tanulás” és még a felnőtt gyomra is összeszorul. Csak azt ne!
Nagyon egyszerű a válasz
ezekre a kérdésekre, és nem is én találtam ki a nagy megoldást.
Az emberek egymásnak adják
át a rossz tanulási szokásokat, melyeket már velük is ugyanúgy végig vittek,
amikor ők voltak gyerekek. Mennyien nőttek fel úgy, hogy a szótárat maguk elé
véve, kényszerből magolták a szavakat, sorban, ahogy azt előtte az órán
lemásolták a tábláról, könyvből.
Nem működött akkor sem,
most sem, mégis mindenki csinálta, és csináltatja a gyermekével. Miért? Semmi
értelme.
Ahogy az élet más
területein sem találjuk meg a napi „örülni valót” saját magunk számára, nem is
tudjuk átadni ezt gyermekeinknek. Nem tudjuk őket megtanítani, hogyan kell
gyorsan, jól, eredményesen megtanulni valamit, hiszen, mi sem tudtuk, és
valahogy nem is sejtjük, hogyan kellene. A lelkiismeretünk viszont nem nyugszik
addig, amíg nem mondjuk el minimum ötvenszer az utálatig ismételt mondatokat. ”Megtanultad?”
„Menj, vedd át még egyszer!” … ezek után jöhetnek a kifogások, s kiderítjük
nagy energiákat felhasználva, hogy igazából nem is mi vagyunk a hibásak, hiszen
fel tudunk sorolni legalább tíz indokot, amely bebizonyítja azt, amit mi éppen
akarunk.
Persze az, hogy ez az egész
így semmit nem ér, sehova nem vezet, már mellékes, amíg mi mossuk kezeinket.
A szavak megtanulására
álljon itt egy példa, egy módszer, mely bizonyítottan bevált, és nem is nehéz.
- felvágok egy lapot kis papírdarabokra.
- mindegyikre felírok egy szót
- a lapocska másik oldalára felírom a magyar
megfelelőjét
- elkezdem félhangosan felolvasni idegen nyelven
a szavakat, és megpróbálom kitalálni, mi a jelentése – ellenőrzöm magam,
amikor megfordítom a lapot
- ha eltaláltam, kiveszem a többi közül és félre
rakom, ha nem, beteszem a kis kötegbe, ahol a még nem ismert szavak
sorakoznak
- addig végzem ezt a műveletet, ameddig át nem
vándorol minden lap a másik kupacba.
- félre teszem, és kis szünet után foglalkozom
egy másik tantárggyal
- ezek után ismétlem ugyanazt a műveletet, de
most megfordítom a kártyákat, és magyarul mondom ki először a szót, és
megpróbálom idegen nyelven a megfelelőjét kitalálni, majd ismét félre
rakom
- egy nap legalább négyszer végig csinálom, majd
elteszem
- érdemes mindig összekeverni a lapokat, hogy ne
ugyanabba a sorrendbe kövessék egymást a szavak.
Akkor is megtanulom így a
szavakat, ha másnapra nem kell. Ebben az esetben még másnap is ugyanezt végig
viszem.
Értelme: agyunk akkor is
dolgozik a bevitt információkon, amikor nem tanuljuk őket. A gyakori ismétlés
sokat számít abban, hogy mennyire marad felületes, vagy mennyire épül be a
hosszú távú emlékezetünkbe a tananyag.
Ugyanígy lehet az
évszámokat megtanulni, vagy szabályokat, definíciókat más tantárgyakból.
Erre használjuk
energiánkat, sokkal többet érünk vele. Az ígéret és gyönyörűség tőlünk is függ.
A gyerekek olyanná válnak, amilyen a környezetük, amilyen példát a felnőttek
mutatnak számukra.
M
Kép forrása: http://www.hdwalls.info/wallpaper/anime-unknown-97/
