Ma május 18-án van Mészöly Géza
születésének 170. évfordulója. Talán kevésbé ismert tájképfestő, mégis nagy
hatást gyakorolt a későbbi tájképfestőkre. 1844. május 18-án született
Sárbogárdon, nemesi családba. Már diákkorában sokat rajzolt. A Nemzeti Múzeum
Képtárában másolt, ahol felfigyelt rá Ligeti Antal, aki biztatta és segítette.
Ligeti ösztönzésére a bécsi akadémiára ment tájképfestést tanulni. Bécsből hazatérve a székesfehérvári otthonából elindulva a nyarat
a dunántúli és az alföldi tájakon töltötte, vázlatokat készített. Az
aprólékosan elkészített vázlatokat később a székesfehérvári majd müncheni
műtermében újragondolta és megfestette. Nagyon szerette a balatoni és a
Tisza-menti tájat, A magyar táj lakóinak , halászkunyhóinak és a nádasok
világának hangulatos ábrázolásával megteremtette a balatoni életképek speciális
műfaját. Képei bensőséges hangulatúak és nagyon részletesen kidolgozottak.
Mindenütt ott az élet, az emberek és az állatok, de nyugalomban vannak jelen,
nagyobb mozgalmasság nélkül. Ez a vonás jelleméből fakadt. "Csöndes hangú,
finom lelkű, áldott jószívű férfi volt, mindenki szerette, aki ismerte"
A pályája elején, mikor még jogászkodni kényszerült édesapja nyomására, egyszer egy hasonló párbeszéd folyt le a fiatal Mészöly és a pártfogó Ligeti Antal közt (aki Munkácsyt is felfedezte, istápolta, taníttatta):
„Mészöly: Ügyvédi irodában is kellene dolgoznom, de bizony nem érdekel engem semmi, csak a művészet! Istenem, ha én művész lehetnék. Ligeti: Nem kell sóhajtozni, barátom! Aki művész akar lenni, az ne másra számítson. Sohase jut a csúcsra, aki a hegy tövében sopánkodik, hogy milyen magas az a hegy, milyen jó volna oda jutni! Előre, bátran!”
A fiatal Mészöly sorsa ezzel meg is fordult
Bátorság kell ahhoz, hogy követni merjük vérünk zúgását, de nem csak a nagy tettekhez kell bátorság, hanem az élet apró örömeinek az észrevételéhez és élvezéséhez is.
Merjünk elmerülni Mészöly Géza csodálatos képeiben, és aztán ha időnk engedi, menjünk ki a természetbe és fedezzük fel mi is a természet szépségét.
G
Források: http://www.mke.hu/lyka/02/
A pályája elején, mikor még jogászkodni kényszerült édesapja nyomására, egyszer egy hasonló párbeszéd folyt le a fiatal Mészöly és a pártfogó Ligeti Antal közt (aki Munkácsyt is felfedezte, istápolta, taníttatta):
„Mészöly: Ügyvédi irodában is kellene dolgoznom, de bizony nem érdekel engem semmi, csak a művészet! Istenem, ha én művész lehetnék. Ligeti: Nem kell sóhajtozni, barátom! Aki művész akar lenni, az ne másra számítson. Sohase jut a csúcsra, aki a hegy tövében sopánkodik, hogy milyen magas az a hegy, milyen jó volna oda jutni! Előre, bátran!”
A fiatal Mészöly sorsa ezzel meg is fordult
Bátorság kell ahhoz, hogy követni merjük vérünk zúgását, de nem csak a nagy tettekhez kell bátorság, hanem az élet apró örömeinek az észrevételéhez és élvezéséhez is.
Merjünk elmerülni Mészöly Géza csodálatos képeiben, és aztán ha időnk engedi, menjünk ki a természetbe és fedezzük fel mi is a természet szépségét.
G
Források: http://www.mke.hu/lyka/02/
