A Festő, akit még Picasso is csodált.
“Picasso, mondd, hogyan szeretkezel egy kockával?”- kérdezte
Pablo Picassótól Amadeo Modigliani az
egyik párizsi kávézóban, a La Rotonde-ban a húszas évek elején.
Mindketten a párizsi
iskola (École de Paris) tagjai voltak, a nem párizsi születésű, de a francia
fővárosban alkotó avantgárd művészet csoportjának, olyan irányzatok
képviselőiként, mint a posztimpresszionizmus, a kubizmus, a szürrealizmus vagy
az absztrakt expresszionizmus. Jól ismerték és kölcsönösen tisztelték egymást,
barátok voltak és míg Picasso neve világhírűvé vált, Modigliani sajnos tragikusan elhunyt mielőtt nemzetközileg is
ismertté válhatott volna. Ez a tény viszont semmit sem von le művészi
nagyságából.
1884ben toszkán született olasz festő, rövid, de produktív
életet élt, pusztító szerelemben, pusztító szenvedélyben, szegénységben,
kisebb-nagyobb sikerekben és végül egy szörnyű betegségben halt meg 1920.
január 24-én.
A húszas években Párizs a művészek Mekkája volt, melynek egyik
központja a híres Montparnasse negyedben található La Rotonde kávéházban
koncentrálódott, olyan nevekkel, mint Hemingway, Pablo Picasso, Diego Rivera,
Federico Cantú és persze a folyton kiselőadásokat tartó asztalokon táncoló
Modigliani.
Érzékeny lelkületű, lelki sérülésekkel és mély filozófiai
gondolatokkal vívódó festő volt, aki a kor festőire annyira jellemző bohém
hedonista elvű életét választotta, kávéházakban és szórakozóhelyeken töltötte
szabadidejét, hajszolva a boldogságot és gondtalanságot, amely után annyira
vágyott az akkori társadalom, tekintve, hogy a háború atmoszférája teljesen
átitatta Európa levegőjét.
A siker felé ívelő karrierre a betegség és a drogfogyasztás
tett pontot, mely tevékenységek annak idején sajnos mindennaposak voltak a párizsi
művészi világban. Zsenialitását azonban ez nem tompította, sőt az olasz
születésű festő szinte haláláig szenvedélyesen alkotott, művészete nem
megalkuvó és mindenképpen egyedi.
Leginkább, mint téma, a szerelem és a női test izgatta,
túlnyomórészt ez köszön vissza művészetében is. Renoir nyomdokait követve ő
ábrázolta leginkább naturalisztikusan a női testet. Először festett a női
aktjaira nemi szőrzetet, amit a prűd társadalom természetesen pornográfnak
tartott, viszont a bohém szabadelvű párizsiak kiálltak Modigliani mellett.
Nem csak Renoir hatott a festőre, Boticelli hatása is
tisztán felfedezhető munkáiban. Munkáinak kivétel nélkül jellegzetességük, hogy
a portréknak nincs szemük, illetve alig kivehetőek a szemek. Ezzel az emberi
lélek titokzatosságára utal. Kant állította: „Az ember számára a világ teljesen
kiismerhetetlen” Modigliani szemei ugyan erre az ember számára kiismerhetetlen
világra utalnak, a lélek tükrei ezek a szemek.
Modigliani életét Mick Davis filmesítette meg a Modigliani
c. filmben, több-kevesebb sikerrel, Andy Garcia főszereplésével.
G
