A játék az óvodáskorú gyerekek alapvető tevékenysége.
A játék közben a gyermek derűs, felszabadult, örömforrás a
számára. Maga a cselekvés, az elképzelés szerez örömet.
A játékot a feszültség csökkenése kíséri, áthatja a gyermek
minden tevékenységét.
Az óvodáskor végéig a játék marad a gyermek legfőbb
tevékenysége, és a munka, a tanulás is megőrzi játékos jellegét.
A személyiségfejlesztés alapvető eszköze. Fejleszti a gyermek
mozgását, kézügyességét.
Növeli önállóságukat, kitartásukat. Így ismerkedik meg a
világgal, a tárgyakkal, azok tulajdonságaival, a valóság jelenségeivel,
eseményeivel.
Mindez hatással van az értelmi képességeinek fejlődésére.
Érzékszerveinek működése pontosabb lesz, megfigyelő
képessége megbízhatóbbá válik.
A játékszituáció kialakulása, a mintha helyzet gazdagítja
képzeletét, gondolkodását.
A játék közben felmerülő konfliktusok megoldása hozzájárul a
problémamegoldó gondolkodás fejlődéséhez.
Pozitív érzelmek kísérik, melyek beépülnek a személyiségbe,
s ezek az érzelmek közlési vágyat ébresztenek.
Megismeri a viselkedési szabályokat. Hatással van a gyermek
ízlésének alakulására.
Fejlődnek a társas kapcsolatok.
A csoportok számára a napirendben a játékra biztosított idő
a nap minden időszakában, akár a teremben, akár a szabadban lehetőleg
összefüggő kell, hogy legyen.
3-4 éveseknél az étkezés, tisztálkodás, az alvás kivételével
csaknem minden időt játékra kell fordítani.
A foglalkozások nem szakíthatják meg az elmélyült játékot.
Az 5-6-7 évesek számára különösen, ha a játékeszközök
barkácsolása is beépül a játékba, még hosszabb idő szükséges.
JG
Forrás: „Az óvodai nevelés programja” 1989.
Kép forrása: http://www.clipartof.com/portfolio/colematt/illustration/playground-kids-playing-hop-scotch-2-1139369.html
