Azt hiszem, mindannyian vágyunk valamire. Egy olyan világra,
amelyben jól érezzük magunkat. Nem várhatunk arra, hogy a szivárvány után
megtaláljuk ezt a világot, magunknak kell megteremtenünk, hogy gyermekeink egy
számukra szép környezetben tudjanak élni.
A gyermekeknek és nekünk, akik velük vagyunk ezt a világot
nyáron a Zene-bóna tábor jelenti.
Sok éve megszervezzük és lebonyolítjuk ezt az 5 napos
programot, nem is számoljuk, hányadszor, nem ez a fontos, hiszen nem dicsekedni
akarunk vele. Eddig mindig sok pozitív élményt nyújtott számunkra.
Barátnőimmel, Mártával és Annával kezdtük az elsőt, és aztán
nem volt megállás.
Márta elképesztő szaktudásával, lelkesedésével, szeretetével
példát mutatott, és megtanított arra, mi a lényege az ilyen táboroknak. Eljött
ide hozzánk úgy, hogy még soha nem járt itt, nem ismert rajtam kívül senkit.
Nem várt fizetést, nem várt ajándékot, csak jött, mert hívtam. Barátságból,
szeretetből.
Minden alkalommal, amikor belépek a díszterembe, ő jut eszembe.
Hálás vagyok neki azért, mert itt volt velünk, és segített.
Mérhetetlenül szomorú vagyok, amiért már soha nem lehetünk
így együtt hárman. Megtapasztalhattam, mire voltunk képesek hárman, három
pedagógus, akik imádják a zenetanítást, és tudják, mi a jó a gyermekeknek.
Egyet akartunk, ugyanazon elveket követtük, energiát adtunk egymásnak, és hitet
abban, hogy jó, amit teszünk, és ahogy tesszük.
Minden évben valamilyen más témát választunk, amely egybe
fogja a napok teendőit, és a végén gála műsor keretében bemutatjuk egész heti
munkánkat.
A tábor a nevét nagymamámtól kapta, aki gyermekkorunkban
sokszor használta ezt a kifejezést: „ bónás” ami körülbelül azt jelentette,
hogy megszállott, kicsit bolond, de mindenképpen szeretetteljes.
A zene a mi bónánk, a mi megszállottságunk, és aki oda
eljön, és velünk tölti a hetet, egy kicsit azzá válik akkor is, ha eddig nem
volt az.
A gyermekek ilyenkor rengeteget tanulnak, gyakorolnak az
udvar különböző pontjain, segítik egymást, és mindenek felett jól érzik magukat.
Nem üvöltenek, nem bántják egymást, figyelnek a másikra.
Készítünk tárgyakat, díszletet, kellékeket. Lelkesednek egy
közös célért, felelősséget vállalnak egymásért, vidámság és béke veszi körbe
őket.
Nem válogatunk, nincsenek kikötések. Bárki jöhet, kicsi,
nagy, zenész, nem zenész, mindenkinek találunk megfelelő feladatot. Nem az a
fontos, hányan vagyunk, a lényeg, hogy együtt legyünk, és szép dolgokat hozzunk
létre, mellyel örömet okozunk a gyermekeknek, és a közönségnek.
Nagyon fontos, hogy mindenki jól érezze magát, hogy a lehető
legnagyobb békességben, és nyugalomban töltsük el a napokat.
Semmihez nem hasonlítható az ottani légkör, az a fajta
környezet, amely olyankor létre jön, máskor nem alakul ki, mert csak azok az
emberek képesek rá, akik ott vannak. A szülők és rokonok csak pénteken
érezhetnek meg ebből egy szeletkét, és reméljük, megérzik, és magukkal viszik
ezt a más világot, ezt a szavakkal le nem írható érzést.
Idén egy mesét választottunk, amely a barátságról, az
otthonról, az észről, a bátorságról, a szívről, a szeretetről szól. A jó
legyőzi a gonoszt, miközben megküzd saját magával is. S közben természetesen
zene-zene és zene szól mindenhol.
Az Óz a csodák
csodája című történet minden olyan dolgot elmond, ami fontos egy ember
életében. A család, a barátok, a helyes célok, és, hogy a rossz, a gonosz nem
maradhat soká fent, mert a jó erősebb, a jó mellé állnak az emberek, mert nem
tudja őket becsapni huzamosabb ideig.
A jó szelíd, halk szavú, kitartó, vannak igaz barátai,
figyel a másikra, nem játssza meg magát, tudja, mi az igaz szeretet.
A gonosz harsány, magányos, bánatos, nincs benne szeretet,
csak magával törődik, eltapossa azt, aki az útjában áll, könyörtelen, és azt
hiszi, hogy ő a jó a történetben.
Mi már nagyon várjuk a július 6-át, amikor elkezdődik a
táborlakók első napja.
Már mostantól lehet jelentkezni, egészen a tábor előtti
hétig.
M
Mai muzsikánk:
https://www.youtube.com/watch?v=V1bFr2SWP1I
A kép forrása: http://kreativanyabanya.blogspot.hu/2015/01/jelmezek-hazilag.html
