Emlékeimben olyan, mint egy igazi tündér.
Hófehér haja, törékeny testalkata, mozgása, lágy arcvonásai
finom lelkét tükrözik.
Megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan hatással volt rám.
Sokszor gondolok azokra a pillanatokra, amikor találkoztam vele. Gyermek voltam
még, és sok mindent elfelejtettem abból az időből, de őt nem.
Testnevelést tanított, osztályfőnök volt, tanár volt.
Férjével mindennap sétáltak esténként a faluban. Ő
tanácsolta nekem, hogy amikor nem érzem magam jól, menjek ki a szabadba,
sétáljak, szívjam magamba a friss levegőt.
Igazi gyöngybetűkkel írt, finom tollvonásokkal jegyezte le a
szavakat. Van egy fotó, melyen a lányokkal egy kis műsorszámot tanultak be.
Papírból készültek a ruhák, finom, légies darabok, a lányok pedig
bájosak.
Volt egy barna pianinojuk, melynek két oldalán gyertyatartó
állt fehér gyertyákkal. Ma rendelő van a házban, ahol a férjével laktak.
Látom őt magam előtt, ahogy írok, és eszembe jut, milyen
érzés volt a közelében lenni. A bűvkörébe vont, és magával ragadott. Kedvesen
mesélt a gyermekkoráról, amikor vasárnaponként a családdal piknikre mentek.
Elmondta, milyen szép volt az élet akkor, és milyen boldog gyermekkora volt.
Nekem megadatott az a szerencse, hogy vele is készíthettem
egy előadást. Még állt az Ifjúsági Ház. Tél volt. Az egyik teremben kis színpad
állt, oda pakoltuk fel a hangszereket.
Akkoriban egy nagyon édes nyugdíjas klub működött Rajkán. Csupa
szív, kedves emberekkel. Amikor valamit ünnepeltek, összejöttek, mindig mi
zenéltünk nekik. Az asztalok ízléses díszekkel terítve, várták a vendégeket. Gréti
néni mindent megszervezett, elpróbált, elintézett. Volt valami a levegőben,
valami titokzatos, valami megismételhetetlen, ami csak az emberektől lehet
ilyen. A bácsik és nénik olyan szépen tudtak táncolni, énekeltek velünk, jól
érezték magukat együtt. Gréti néni műsort szervezett nyitó produkcióként. Már a
próbákat is nagyon élveztük, és az előadás is remekül sikerült.
Mit tanultam tőle? Azt, amit nem lehet elmondani,
megfogalmazni, csak érezni lehet, és megőrizni. Megőrizni, amíg csak él az
ember, mert meg kell őrizni.
Azóta láttam róla osztályképet, mindennap elmegyek az egyik
előtt, mielőtt a termembe érek. Ő ott ül az első sorban.
Dégay Zoltánné vasárnap tölti be a századik életévét. Az
egyik osztálya meglátogatta őt nem rég, ők mesélték nekem, milyen friss és
mennyi mindenre emlékszik.
Békében él, szépen, a jót keresve, és észrevéve. Rajkán
tanított, itt élt velünk. Most Győrben lakik.
Rajkaiak! Az nem lehet, hogy ezek az emberek eltűnjenek a
gondolataitokból! Nem lehet, hogy elfelejtsétek azokat, akik mintát, példát
mutattak és mutatnak nekünk!
Rajka halálát csak az okozhatja, ha felejtetek, ha
elfelejtitek a jót, ha nem gondoltok azokra, akik megérdemlik.
Most álljatok meg egy kicsit, és gondoljátok végig, minek
van értelme az életetekben! Vagy rohanjatok tovább, és akkor minden szépség
elmúlik mellőletek.
Gréti néni minden egyes nap eszembe juttatja, milyen egy
tanár, egy nő, egy igaz és jó ember.
Azon a kis fekete-fehér fotón egy alak a sok közül, de
kitűnik. Elhiteti velem, hogy van lelki béke, belső nyugalom, kedves, bölcs
gondolkodás.
Boldog születésnapot Gréti néni, és köszönünk mindent!
M
