Nőnap
kapcsán elgondolkodtam azon, hogy mit is jelent NŐnek lenni… Nehéz manapság
definiálni a nemi szerepeket, a család vagy akár a házasság fogalmát. Éles
viták zajlanak kocsmaasztaloknál és a sajtóban, sőt még a parlamentben is, hogy
mi a NORMÁLIS. Nevelhet két férfi vagy két nő gyermeket, szabad-e homoszexuálisoknak
házasodniuk… Emellett a válások nagy száma miatt egyre gyakoribbak a patchwork
családok is. Nem egyszerű a helyzet…
Szüleink
fiatal korában még nem volt kérdés, hogy mit jelent nőnek vagy férfinak, apának
vagy anyának lenni, mit jelent a házasság, és teljesen egyértelmű volt, hogy a
család egy férfi és egy nő házasságán alapul, és közösen, egy háztartásban
nevelik közös gyermekeiket. Az is normális volt, hogy a háztartás szinte 100%-ban
a nő gondja, persze a teljes munkaidős állás és a gyermeknevelés mellett.
Magyarországon egy furcsa kettősség figyelhető meg még napjainkban is, aminek a
súlya sajnos a mi generációnk nőtagjaira is ránehezedik. A nemi szerepeket
illetően meglehetősen tradicionális, konzervatív a felfogás (a nőnek a
konyhában a helye), de az egykeresős családmodell elég ritka, ezért a nők is
dolgoznak. Sokan azonban arra vágynak, hogy a férfi el tudja tartani a családot
és a nő teljes valójában a családra koncentrálhasson (elismerem, nem túl trendi
felfogás, mert manapság a szupernőség dívik). Rengeteg feszültség származik
ebből családon belül is. Tipikus helyzet: a nő végez a munkahelyén, összeszedi
a gyermekeket az iskolából, óvodából, bölcsödéből, hazarohan, ellenőrzi a
leckét, közben vacsorát főz, mos és jó feleséghez méltón próbál közben a
férjével is cseverészni. Eközben a férfiak általában – tisztelet a kivételnek –
megnézik a tévében a híradót, miközben várják, hogy elkészüljön a vacsora…
Egész nap dolgoztak, és elfáradtak…
Ezzel
szemben Svédország élen jár a hagyományos nemi szerepek felszámolásában… A svéd
szülők 480 napig maradhatnak otthon a kisbabával, és ennek a nyolcadát (60
napot) csak a férfi használhatja fel. Tulajdonképpen az állam „kötelezi” az
apákat arra, hogy 60 napot a gyermekükkel töltsenek. Érdekes következménye az
intézkedésnek, hogy az apukák által otthon töltött idő növekedésével csökkent a
válások száma. Kicsit talán idegenkedünk ettől a felfogástól. Sokan úgy érzik,
hogy ezzel „kiherélik” a férfiakat. És nem, nemcsak a férfiak, hanem a nők is…
Rámernénk bízni párhónapos gyermekünket, hogy egész nap apukával legyen, amíg
mi dolgozunk? Ki tudnánk adni a kontrollt a kezünkből? Megbíznánk az apukában,
hogy ő is jól csinálja (ha nem is úgy, mint ahogy mi csinálnánk)?
W.
http://payload344.cargocollective.com/1/7/241864/9196037/00049438_525.jpg
