Szüléskor
az orvosom részletesen ismertette férjemmel, hogy milyen komplikációk merültek
fel és milyen lehetőségek vannak. Megkérdezte, hogy egyetért-e azzal, hogy
császármetszést alkalmazzanak. Ezen a férjem teljesen kiakadt… Azt mondta az
orvosnak, hogy tegyen belátása szerint, ő egy sertéstenyésztő, nem tudja
megítélni mi lenne a legjobb megoldás.
A
napokban elevenítettük fel ezt a sztorit, annak kapcsán, hogy ismét elkezdett
foglalkozni a média az agárdi kisfiú ügyével, aki másfél éves korában
alultápláltság miatt hunyt el. Felmerült a háziorvos és a védőnő felelőssége is
az esettel kapcsolatban. Az orvosi felelősségről, műhibaperekről kezdtünk
polemizálni…
Nyugat-Európában
már az 1950-es évektől, hazánkban a 90-es évek közepétől indultak jogi
eljárások orvosok ellen. Korábban nem létezett az „orvosi felelősség” fogalma,
az orvosi hivatást olyan tevékenységnek tartották, amelyet
megkérdőjelezhetetlen tudás birtokában végeztek. Persze korábban is voltak a
mai értelemben vett ”műhibák”, de senkinek nem jutott eszébe, hogy emiatt
beperelje az orvost. Napjainkban pedig már az orvosok nem mernek döntést hozni,
felelősséget vállalni, mert félnek az esetleges jogi következményektől.
Nem
lehet egyszerű ilyen környezetben nap mint nap komoly döntéseket meghozni… Már
nálunk is egyre inkább terjed, hogy az orvos ismerteti a lehetséges kezelési
eljárásokat, az esetleges következményeikkel, szövődményeikkel együtt, és a betegre
hagyja a döntést. Még sugalmazni sem merik az általuk preferált eljárást…
Ennyire nincs már bizalmunk az orvosokban sem? Mi jobban tudjuk náluk is?
W
http://www.webdoki.hu/kepek/2001_11/steth300.jpg
