Van olyan
pillanat, amit nem szabad kihagyni.
Ha kihagyjuk
őket, magyarázhatjuk magunknak és másoknak, miért nem voltunk ott abban a
pillanatban. Nem hiszem, hogy azoknak, akik jelen vannak, sokat számít, hogy ki
nincs ott.
Aki viszont
nincs ott, az egyszerűen kimarad valamiből.
A soha
vissza nem térő alkalmakért érdemes létezni. Mert azok megismételhetetlenek,
csak akkor értjük, ha ott vagyunk. Csak akkor érezzük azt, amit, ha elmegyünk,
és benne vagyunk.
Tévében,
felvételen már minden más. Ott már csak egy kivonat marad, mely szintén azok
számára készül, akik jelen voltak, mert ők ilyen módon ismételten megélhetik,
ami ott történt.
Hogyan
válasszuk ki, mire érdemes menni, és mit jobb kihagyni?
Ehhez jó
ízlésre van szükségünk, bizonyos információk birtokában kell lennünk, vagy
hallgathatunk másokra, és főleg akarnunk kell, hogy a jót válasszuk ki. Le kell
fejtenünk a sok maszlagot, ki kell válogatnunk a férgesét, és meghagynunk a még
épségben maradt apró szemecskéket.
Mi tartozik
ezekhez a pillanatokhoz? Ha a gyermekem valahol szerepel. Az csak akkor
történik meg. Egyszer elsős, egyszer ballag, egyszer mondja el azt a verset, és
egyszer énekeli el azt a dalt.
Ha egy kedves
barátom vesz részt valamiben, mert ezzel kimutathatom neki, hogy mellette
állok, és figyelek rá, osztozom a sikerében is.
Ha jó
indulattal meghívnak az eseményre, és nem azért, mert muszáj, hanem azért mert szeretettel
várnak engem, nekem is készül a bemutató.
Már
számtalanszor éltem meg soha vissza nem térő alkalmat, és nagyon szomorú
voltam, hogy miért nincs ott mindenki és éli meg velem ezeket a perceket. Saját
szereplések, mások koncertjei, előadásai…
Ezek az
alkalmak az én lelkemet gazdagították. Én éltem meg a gyerekekkel a zene
örömét, a sok gyakorlás eredményét, én hallhattam kollégáim csodás játékát,
vagy éppen zenélhettem velük együtt, én láttam a jelenlévők szemében a
csillogást, és én emlékezhetek vissza ezekre a szép eseményekre.
Aki nem volt
ott, számára elfelejtődött az, ami engem éltet, és tovább segít.
A szív egy
különös dolog. Csak akkor képes szeretni, ha kinyitják, ha beengedik azt, ami
jó, ami szép, amire szüksége van az embernek. A közös alkotások, az együtt
előadott produkciók a szereplőknek is örömöt jelentenek, és összekovácsolják az
embereket.
Manapság már
sok felnőtt nem akarja, hogy a gyermeke megélje ezeket az érzéseket. De ezáltal
kimaradnak valami nagyon fontos élményből.
Nem szabadna
megengedni, hogy a gyermekek magányos felnőtté váljanak. Hogy még csak nézőként
sem mehetnek el egy előadásra. Nem arra kell őket tanítani, hogy egyedül is
boldogulnak, és senkire nincs szükségük. Nem létezhet ember egyedül, mert akkor
boldogtalan lesz örök életében. Ha egy csoporthoz tartozik, az biztonságot ad,
de felelős is lesz a többi tagért. Megéli, hogy számítanak rá, hogy fontos,
hogy van szerepe, dolga. Ha kitépjük őt ebből a környezetből különböző
indokokkal, akkor nem csak a csoport sérül tőle, sokkal nagyobb kárt okoz a
gyermekben, akit kivettek onnan.
Válogatni
lehet. Ki mit tart értékesnek. Kinek mi az elfogadható. A felelősség több
emberé. A készítőké a legnagyobb. Csak olyan produkciót szabad másokkal
megosztani, amely általános normákkal mérve is értékes, színvonalas. Ez a mérce
nem lehet túl alacsony, mert akkor az egész teljesen értelmetlenné válik. A
másik felelősség a nézőké. Sok esetben a felnőtteké. Sokszor nem tudni előre,
mit kapunk, de azért gyakran ki lehet következtetni.
Mi ismét
szerveztünk egy ilyen soha vissza nem térő alkalmat.
Pénteken, ír
estet tartunk. Hangulatos ír muzsikákat énekelünk, és játszunk. Már a próbákon
is nagyon jól éreztük magunkat. Minden, amit nap, mint nap tanulunk, csak akkor
nyeri el az értelmét, ha abból örömöt kovácsolunk szereplő és néző számára
egyaránt.
Aki úgy
érzi, hogy szüksége van arra, hogy egy órára kiugorjon a napi gyötrődésből, és
képes arra, hogy átadja magát a muzsika erejének, aki fontosnak tartja, hogy
személyesen értesüljön arról, milyen igaz tehetségek élnek közöttünk, jöjjön
el. Elindulni nehéz. Az első lépés után már egyre könnyebb. Az ajtó nyitva áll
mindenki előtt.
Szombaton
már késő lesz. Akkor már csak annak lesz több boldog pillanata a boldogságos
batyujában, aki ott volt.
M
Muzsika ajánlat: https://www.youtube.com/watch?v=_y1EOWBr78E
Kép forrása: http://szepkepek.bloglap.hu/oldalak/magany-idezetek-22055/
