Jön a jó idő. Ilyenkor talán még nehezebb rávenni a gyerekeket
arra, hogy délután még leüljenek tanulni. Mindegyik kint szeretne lenni a
napsütésben.
Természetes ez a kívánságuk, ha jól belegondolunk, mi is ezt
tennénk legszívesebben.
Alapvető probléma általában az időbeosztással és a
súlypontozással van.
Mit tartunk igazán fontosnak, és mi az, ami halasztható? Ezt
a kérdést sokszor feltehetjük magunknak, mégsem tesszük. A felnőttek szinte automatikusan,
gyakran robotként dolgozzák végig a napot.
A jó idő tavasszal nagy ajándék. A feltöltődés fontos
eszköze, és a gyermekek erre figyelmeztetnek bennünket is, amikor ki
szeretnének menni a szabadba.
Kapcsoljuk össze a kellemest a hasznossal!
Alakítsunk ki egy kis helyet a kertben, erkélyen, teraszon,
ahol a gyerekek szem előtt vannak, akár a házból is követhetjük őket. Ide a
tanulnivalót is kivihetik. A szabadban tanulni a legjobb dolog.
Kompromisszum, melyet előtte meg lehet beszélni. Nem szabad
előre sikertelennek nyilvánítani a kezdeményezést.
Úgysem fog oda figyelni, így sem tanulja meg, most is csak
eltölti az idejét. Ez egyáltalán nem biztos.
Egy próbát megér.
Olvasni is lehet kint, írni, tanulni, leckézni. Ez mind
lehetséges. Közben a jó levegő a csend kedvező hatással vannak agyunk
működésére. Jobban alszunk majd éjjel.
A felnőttek pedig mérlegelhetik a dolgaikat. Tényleg ebben a
pillanatban kell házi munkát végeznem? Nem ér rá még egy órát? Biztosan ráér,
és akkor nyerek egy kis pihenőt, feltöltődöm, lenyugszom.
Mindig elhatározás kérdése az egész. Ha sikerül, örüljünk,
és folytassuk tovább a kísérletezést. A gyerekek pedig szívesen segítenek a
házimunkában, ha tudják, hogy az ő kéréseikre is odafigyelnek. Sokszor csak egy cseppnyi odafigyelés kell a békés otthoni élethez és minden sokkal szebbé, és elviselhetőbbé válik körülöttünk.
M
Kép forrása: http://utazas.sk/wp-content/uploads/2013/03/debreceni-tavasz-2013.jpg
