Miért? A hétfő ugyanolyan nap, mint a többi. Ő is minden
héten eljön hozzánk, tartogat számunkra szépséget, örömöt, jót, kedveset, újat.
De hétfőn valahogy nehezebb észrevenni bármit is.
Utáljuk, pedig igazából meg sem tudjuk magyarázni, miért.
Én nagyon igyekszem meglelni a hétfők gyönyörűségét. Ezért
is írok mindig hétfőn a zenéről, mert a muzsika számomra vigasz, öröm,
kikapcsolódás, kedvesség, biztatás. Megment attól, hogy feladjam, hogy túl
sokáig bánatos legyek, segít, ha elkeseredem, utat mutat, amikor nem tudom,
merre menjek, mert arra nem jön senki, amerre nekem mennem kellene. S elképzelem,
hogyha valaki minden hétfőn meghallgatja a zenéket, melyeket ajánlok, akkor már
nem megyek egyedül az úton. Mert a hangok máshoz is elérnek, mást is
vigasztalnak, másnak is örömöt okoznak.
Ahogy a hétfő, úgy a zene és én sem tudom megérinteni azok
szívét, akik bezárják magukba mélyen, akik már annyi haraggal bírnak, hogy oda
már nem fér be a muzsika, a jó szó.
A múlt hétfőn is találtam egy gyöngyszemet. Leültem egy
fotelba, és amíg énekeltem, egy csöppnyi kisfiú hallgatta a dalt. Mellettem
csendesen ott pihent a kis asztalon egy kékség. Egy aprócska valami. Már
majdnem felálltam, hogy elhagyjam a kis szobácskát, amikor elnéztem oldalra,
nem is tudom, miért, de megláttam egy könyv borítóját.
Megkaptam, hogy elolvashassam. Kezembe fogtam, és végig
futottam a címén. Nem tudtam, miről szól, csak valami megmagyarázhatatlanul
kellemes érzés fogott el. Békesség, nyugalom, mint amikor ezt a dalt hallgatom,
amit ma ajánlok.
Beletettem a táskámba
a könyvecskét, abba a táskába, melyet egy kedves barátomtól kaptam, és azért
hordom, mert rá emlékeztet. Ott lapult tovább hallgatagon, amíg haza nem értem.
Leszállt az este, és olvasni kezdtem. Szívet melengető
színek vettek körül, csodálatos illatok, igazi emberek, kedves történetek.
Már olyan sokszor gondoltam, milyen jó lenne, ha valakinek itt
Rajkán eszébe jutna egy olyan igazi teázót nyitni, ahova el lehet bújni, vagy
éppen jót beszélgetni, s közben békésen illatos teát iszogatni. Ahol már az
küszöb átlépésekor bejuthatunk abba a világba, ami annyira hiányzik az életünk
mindennapjaiból.
Borsa Kata: Történetek a Borostyán teázóból című könyve
elrepített egy picit ebbe a teázóba, ebbe a világba. Az írónőt nem ismerem
személyesen, de szívesen beszélgetnék vele.
Megtudtam, hogy gyermekeknek is szervez programokat,
kreatív, részt vett az első Sziget fesztivál szervezésében.
Azt hiszem ennél sokkal fontosabb, hogy megírta ezt a
könyvet.
Amikor dalt írok, eljátszom, elénekelem, és az emberek
meghallgatják, hatással van rájuk. A gyerekek mondják el a leghamarabb, ha
tetszik nekik. A felnőttek már nehezebben tudják szavakba foglalni, amit
éreznek.
Pedig milyen jó lenne, ha minden felesleges mondat helyett
csak annyit mondanának, amennyit éreznek.
Kedves Borsa Kata! Köszönet a könyvért. Egy szép hétfőt
ajándékozott nekem vele, és főleg vigaszt.
Vigaszt, mert ezek szerint tényleg létezik az a bizonyos
teázó, amelyre én is vágyom. Ebbe a teázóba el lehet bújni, lehet gondolkodni,
mert tele van szép gondolatokkal. Tanulni is lehet, mert a teáknak története
van. Érdekes, bölcs, és sokat megélt részei a könyvnek. A főszereplő Szekeres
Jázmin kedves, közvetlen, csupa szív ember. S talán tényleg csak gondolatban
létezik ez a hely, de akkor is szuper dolog, hogy létezik. Ha más gondolataiban
is létezik a hely, akkor van remény, akkor mások is járnak azon az úton, amerre
én megyek. És ez nagyon szép remény.
A kilencedik történet előtt ez áll a könyvben:
„Amelyből kiderül, hogy akármekkora dobozban lehet olyan
ajándék, ami hatalmas örömet okoz; és hogy a dolgok néha több csodát rejtenek,
mint amennyit először mutatnak”
Kedves hétfőutálók! Lássátok meg a dobozokban az ajándékot,
indítsátok el ezt a csodás zenét, és közben olvassátok el a könyvet, melyhez
Germán Fatime készítette a bájos illusztrációt, és ne utáljátok a hétfőt. A
hétfő is ugyan olyan szép lehet, mint a többi nap, csak térjetek be a Borostyán
teázóba, ott ülünk már néhányan és nagyon jól érezzük magunkat. Bárki bejöhet,
aki kinyitja az ajtaját, és hajlandó átlépni azt a bizonyos küszöböt, amit
sokszor olyan nagyon nehéz átlépni.
M
