2015. március 23., hétfő

A karmesterség


A napokban kaptam egy cikket, mely arról ír, hogy valaki a rádióban kijelentette, szerinte semmi szükség karmesterekre, mert totál felesleges, mit telleget egy pálcával a zenekar előtt egy ember. A zenészek úgyis tudják játszani a darabot, ha ott van, ha nincs.

Erre természetesen sokan felröhögtek, műsorvezető társaival egyetemben. Micsoda poén. Milyen jó, hogy vannak ilyen műsorok, ahol sokat lehet tanulni. Ja, hogy ez egy szórakoztató valami? Az már egészen más. Akkor szabad ilyeneket mondani.

Tényleg szabad? Reagálhatunk kétféleképpen. Hagyhatjuk, hadd mondja, úgysem ért hozzá, és úgyis mindegy, hogy mit mond, mert attól még nincs igaza, hogy mondja. Vagy felháborodhatunk, mert ekkora baromságot még nem hallottunk. A baj az, hogy hallottunk, és hallunk is nap, mint nap. Más témákban.

Sajnos a probléma forrása az arányokban leledzik. Mennyi az ostobaság, és mennyi az okosság, amely eléri a gondolatainkat. Mi mennyire bírjuk bemérni, melyik kategóriába tegyük be az elhangzott mondatokat.

Lehet nevetni azon, hogy egy ember ott áll egy zenekar előtt és integet. Micsoda őrület, ezért fizetni, ezért elmenni és ott tölteni az időnket. Alig jut másra is időnk, hát erre aztán már tényleg nem futja.

A karmester körülbelül annyira lényeges, mint mondjuk az, hogy mennyire és hogyan nő ki a rózsabokor a kertünkben. Ha értünk hozzá, szeretjük, tudjuk, mikor, mennyit kell levágni belőle, ha foglalkozunk vele, lesz egy gyönyörű ékességünk. Ha csak úgy hagyjuk nőni, hiszen a növény tudja, mit kell csinálnia, az eredmény több, mint valószínűleg egy tüskés összevisszaságra fog hasonlítani, és még Csipkerózsika is megirigyelné az eredményünket. Kimagyarázhatnánk a csúfságot azzal, hogy de a túltermesztett művirág nem szép. Bizony nem szép, de ennek semmi köze nem lenne a rózsához.

Szóval a karmester fontos a próbákon, a zene megszólaltatásának módjában, ő tartja össze a zenekart, segíti a tagjait, ő a lelke a muzsikának. Amilyen az ő elképzelése, amilyen az ő lelke, olyanná válik a zene előadása.

Aki ezt nem tudja, az nevet a fentebb említett kijelentésen. Véleményt alkotni valaki munkájáról csak akkor szabad, ha kellő információval rendelkezünk róla.
A karmesterek fontosak abban is, hogy a kultúránk fent maradjon. Kultúra nélkül az ember csak hülyeségeket beszél, de az is lehet, hogy csak provokálni akar. De tényleg legyintenünk kell, mondja csak, úgysem veszi senki komolyan?

Ezt döntse el mindenki maga. Mai ajánlatom Liszt Ferenc: Magyar rapszódiája.  
https://www.youtube.com/watch?v=x2LunPxZjlY


M