Talán az egyik legfenségesebb madaraink egyike a bütykös
hattyú.
Nem hiába van jelen több mitológiában is.
Kisgyerekként sokat jártunk ki etetni őket a környékbeli
vizekre, és órákat tudtam csodálni szépségüket, fenséges kecsességüket.
Ők is, mint a hóvirág, kihaló félbe került az ember
"gyűjtőszenvedélye" miatt, de mára szerencsére már elég nagy
egyedszámban találhatóak. Először 1970-ben fészkelt a faj Magyarországon, a
Fertőn, majd a hetvenes években a Szigetközben, a nyolcvanas évek elején a
Dunántúlon kezdett terjeszkedni, elérve a
Balatont, ahol a nyolcvanas évek közepétől növekvő számban
van jelen.
Szárny fesztávolsága több mint 2 méter, ezzel nem csak a
legszebb, de az egyik legnagyobb madarunk is.
Ha tehetjük, ilyen szép napsütésben vegyük a cipőt, kabátot,
és menjünk ki hattyút keresni. Nekem nem kellett messzire mennem, mert a
gátőrháznál már meg is leltem ezt a gyönyörű egyedet, aki nem volt túl
bátortalan, és szépen pózolt fotózás közben.
Kívánom, hogy mindenkinek legyen ilyen, vagy ennél nagyobb
szerencséje ezzel a szépséges madárral.
T
Fotó: Ludvig Tibor
