Újdonsült
anyaként még mindig küzdök a rugalmassággal. Sokszor azt érzem, hogy folyamatos
újratervezés az életem. Néha dugóba kerülök, néha lefagy a rendszer és nem
tudom, merre menjek, de azért az esetek többségében sikerül az újratervezés, sikerül
rugalmasnak lennem.
A
rugalmassághoz nagy adag empátiára és az elengedés képességére van szükségünk.
El kell fogadnunk, hogy nem alakul mindig, minden úgy, ahogy akarjuk, ahogy
terveztük és alkalmazkodnunk kell a megváltozott helyzetekhez. Ez rettenetesen
kimerítő, és bevallom, nem mindig sikerül elengednem az elképzeléseimet… És
akkor kezdődik egymás hergelése. Én nem akarok engedni, a hét hónapos fiam
pedig még nem tud. Szerencsére egyre ritkábban fordul elő, de eleinte napi
szinten „harcoltunk” egymással, mire képes voltam elfogadni alárendelt
helyzetemet. Most nekem kell alkalmazkodnom, és nem hozzám alkalmazkodnak, most
nekem kell újraterveznem, nekem kell elengednem, és nem mellékesen nekem kell
példát mutatnom.
Persze
nem vagyok egyedül. Ha lefagy a rendszer és nem sikerül az újratervezés, akkor
jön apa, aki benyomja a reset gombot, vagy hagyja feltöltődni a lemerült
aksijaimat és egy váratlan ötlettel példát mutat nekem rugalmasságban
W.
https://encrypted-tbn3.gstatic.com/images?q=tbn%3AANd9GcSHKA4_Ce8FveqyEIQTOUDoxp6WDWb9-dQNGXN-V2VQfLo0xvAtxg
