A húsvét utáni 7. vasárnapon és hétfőn – 50 nappal húsvét
után - tartják pünkösd napjait a keresztény vallásban.
Legkorábban május 10-én, legkésőbb június 13-án szokás
megtartani. A görög pentékoszté nevének jelentése is 50.
A május első napján állított májusfákat, melyek az udvarlási
szándékot bizonyították, pünkösdkor szokás lebontani.
Pünkösdi királyokat választottak ilyenkor, akik az ügyességi
versenyeken szerzett győzelem jutalmaként minden esküvőre, ünnepségre
hivatalosak lettek, a kocsmában ingyen ihattak. Egy hétig, vagy egy évig is
eltarthatott a királyság.
Hajnalban a kerítést zöld ágakkal, virágokkal díszítették.
Négy lány körbe vitt a faluban egy kisebb lányt, énekeltek,
jó kívánságokat ismételtek, az udvaron kendőt tettek a pünkösdi királyné feje
fölé, körbe járták őt, varázsló mondókákat mondtak. Ajándékot kaptak a ház
asszonyától.
Csíksomlyón ilyenkor tartják a búcsút. A katolikus hívek
szombaton érkeznek meg, mise után a Somlyó-hegy közé vonulnak, mára ez az
esemény a magyarság találkozóhelyévé vált.
Nálunk Rajkán hatalmas bálok voltak ilyenkor vasárnap. Estére
a felnőttek hazavitték a gyerekeket, valaki vigyázott rájuk, amíg ők szórakozni
mentek. Hajnalig tartott a mulatság.
A gyerekek a búcsúban számtalan érdekességgel találkoztak,
olyan dolgokkal, amely az évnek csak ezen a napján létezett a faluban.
A céllövöldékben kihívás volt eltalálni a pálcákat, és megszerezni
a babákat, a sehol máshol akkor nem kapható illatos szappanokat, vagy éppen
valamilyen tárgyat, amely csak akkor lehetett az emberé, ha a megfelelő
mennyiségű pálcát eltalálta a légpuskával.
Óriáskerék, hullámvasút, láncos hinta állt a téren, és egy
gyönyörű kis körhinta.
Fehér, barna és fekete lovacskák, hintók, igazi régi
alkotórészekből összeállított ringlspiel forgott körbe, bársonyos, flitteres
anyaggal díszítve.
Ismertük a néniket, akik minden évben már egy héttel előbb
ideköltöztek. A lakókocsik hátuljában éltek, az elején pedig ott volt a
céllövölde. Beszélgettek a falu lakosaival, voltak, akiket gyerekkoruktól
kezdve láttak felnőni.
A családok összejöttek, a messzebbre költözött utódok
hazahozták gyermekeiket, délután pedig bementek a búcsúba. Ilyenkor csupa olyan
régi ismerőssel lehetett találkozni, akiket egy éven keresztül nem is
láthattunk.
Kesereghetnék azon, hogy mindez már történelem, és soha nem
fog visszajön, és hogy manapság már nem arról szól a búcsú, amiről régen, de
nem teszem.
Manapság már semmi nem arról szól, amiről egykor szólt, vagy
szólnia kellene és szinte nem is tehetünk ellene semmit, vagy legalábbis
egyedül nem.
A pünkösd, ahogy a karácsony és a többi ünnep mindenki
számára másról szól, mást jelent. Emlékeink vannak, ezeket elmesélhetjük a
gyermekeknek, hátha oda figyelnek ránk, és megjegyzik.
Mindenki olyan tartalmasan tölti el ezeket a napokat,
ahogyan akarja, és mindenki arra használja, amire akarja.
Ilyen egyszerű ez. A hagyományok akkor jók, ha jelentenek valamit,
és ha fontosak nekünk, ahogyan az ünnepek, a megemlékezések is akkor nyerik el
értelmüket, ha olyanok készítik, akiknek fontos, vagy jelent is valamit, akik
szívből vesznek részt rajta.
Megkeressük a számunkra sokat érő, jelentőségteljes részét,
és azt tartjuk meg. Ma mást jelenthet, mint néhány éve, vagy gyermekkorunkban.
Jó visszaemlékezni a Kintiben átzenélt búcsúi bálokra,
amikor az a rengeteg ember végig táncolta az éjszakát. Még ma is látom magam
előtt Emma néni kedves, mosolygós arcát, kontyba kötött fekete haját, ahogy ott
állt a céllövöldében, és töltötte egész nap a puskákat. Szomorú, de édes
emlékként megjelenik előttem, amikor apukám tanít lőni, és biztat, hogy már
csak egy pálca van, és enyém lehet a kiszemelt tárgy a lövöldében. Este, ahogy
forog az óriáskerék, és a család benne ül, látjuk kicsit magasabbról a falut.
Hallom halkan a zenét, miközben a papám rózsalugasa alatt ülök a kis széken, és
fülelek, hogy miről beszélgetnek a felnőttek. Meleg szívvel tölt el az emlék,
amikor az osztályom meghívott a bérmálására, és én ott álltam hátul, és olyan
büszke voltam rájuk.
Forog a kis körhinta, a gyerekek ülnek a lovacskákon, az
egész olyan, mint egy álom. Régen volt, de gyönyörű volt.
A pünkösd, a búcsú mit sem ér ezek nélkül, ezért mindenkinek
mást jelent, és mindenki azt kezd vele, amit csak akar.
M
https://www.youtube.com/watch?v=5qcoHRQYkb0
