2015. május 5., kedd

Pécsi Géza

1921. május 22-én született Pécsett. Karnagy, zenepedagógus.

Ének-zene szakon végzett a főiskolán.
Vallásossága miatt elbocsátották a siklósi, majd a komlói általános iskolából.

1956-ban a tanári pályát is el kellett hagynia, fizikai munkás lett egy autójavítóban.
1958-ban történelmet tanított egy olyan intézményben, ahol nem volt énektanítás, ennek ellenére  nagy létszámú vegyeskart szervezett, és szép sikereket ért el velük.

Az ő nevéhez fűződik tankönyvünk, a Kulcs a muzsikához címet viseli, melyből már régóta tanulnak gyermekeink. A komplex művészeti nevelés megvalósulása nagy fontossággal bír a diákok tanulásában. Az ő tankönyvében rendkívül összefogottan, egyértelműen és egyszerűen elmagyarázva található meg a tananyag, és még ennél sokkal több.

A tanulók egyben láthatják a különböző művészetek fejlődését, időrendben a történelmi eseményekkel a különböző országok kultúrájában.

A könyvhöz zene is tartozik, mely teljessé teszi az összeállítást. Bátran kijelenthetjük, hogy ez az eddig megjelent legjobb tankönyv, amelyből a gyermekeink tanulhatnak. Használhatják történelem, magyar, rajz, és szinte minden tantárgyhoz. Színes, színvonalas a külseje.

Az Énektárban pedig műfajok, zeneszerzők szerint csoportosítva sorakoznak a dalok.
Az ember csak egyszer kell, hogy megvegye, és sok-sok évig használhatja, ha még a középiskolában is e szerint haladnak.

Kedves hangját hallhatjuk, amikor magyarázatait lejátsszuk, de az interneten szerencsére megnézhetjük néhány előadását is.
88 évet élt, ebből  58 évet házasságban.
Gyermekei Rita és Géza.

Április 28-án ment el, és hagyta itt a szenvedéssel teli földi életet. Hálás vagyok neki, hogy adott egy ilyen értéket számunkra, mellyel dolgozhatunk, és amely remélhetőleg mindenki így gondolja még sokáig lesz kulcs, mellyel a gyermekek és az érdeklődők közelebb kerülhetnek a művészetekhez.

Rengeteg munkával jár egy ilyen könyv megírása, összeállítása, tankönyvvé nyilváníttatása, főleg akkor, ha ennyire a tökéletességre törekszik valaki. Bőven kijutott neki a hátráltatókból, azokból, akik nem értették őt meg, akik nem támogatták.

Tiszteletre méltó, hogy hányszor állt talpra, amikor szinte a megsemmisülés fenyegette. Hányszor kezdte újra, hányszor találta meg a fogódzót, és ment tovább.

Élete és munkássága példa értékű, és egyben vigaszt is jelent számunkra.
Példa, mert hozzáértése, szakértelme, elhivatottsága, hite segítségével nagyot tudott alkotni.

Vigasz, mert igyekezete, kitartása, szeretete, meggyőződése bizonyíték arra, hogyha valaki ezekkel a tulajdonságokkal bír, akkor azok, akik nem képesek önállóan semmi jót alkotni, csakis azért élnek, hogy a kreatív, értékes embereknek gátakat szabjanak, azért léteznek, hogy megakadályozzák, lehetőleg minél jobban tönkre tegyék a már létrejött egyébként számukra is nagyon hasznos alkotásokat, soha nem érhetik el a céljukat.

Neve, emléke élni fog Rajkán is tovább. Mert hiszem, hogy ilyen emberekre van szüksége a világnak, hiszem, hogy nélkülük minden elveszne, és nem maradna semmi más, csak sötétség.
M
http://bookline.hu/product/home.action?_v=Havasi_Janos_Egy_hangszer_voltam_az_Isten_kezeben_Pecsi_Geza_palyakepe&id=104177&type=22