Kívántunk, fogadkoztunk, terveztünk, pihentünk, látogattunk
rokonokat. Örültünk az ajándékoknak, de ahogy mindig elrohantak a percek most
is.
Van egy nap, mely a karácsonyhoz képest kevésbé elterjedt. A
mai nap, január 6-a. Mióta az eszemet tudom, ilyenkor már visszatértek a
hétköznapok.
A három bölcs, ezen a napon látogatta meg a kis Jézust.
Gáspár, Menyhért és Boldizsár.
Később Jézus a Jordán folyóban ekkor keresztelkedett meg. Ennek
okán ilyenkor a katolikus templomokban a víz megszentelését követően a hívek
néhány cseppet hazavisznek. Egykor meglocsolták magukat, állataikat, hogy megvédjék
őket a betegségektől.
Máshol ilyenkor ünneplik Jézus születését. A gyermekek ezen
a napon kapják a meglepetéseket.
Olaszországban Befana a jóságos boszorka ügyel az
ajándékozásra.
Spanyolországban a három bölcs hozza az ajándékot,
Portugáliában O Pai Natal a kéményen keresztül érkezik a házakba.
Kánaánban Jézustól az első csodát láthatták az emberek.
Shakespeare komédiájának címét idéztem a mai írás elején.
Mit jelent ez a cím? „Amit akarsz, amit szeretnél, amit kívánsz, te tudod,
ahogy akarod, nekem mindegy.”
Tulajdonképpen mi az, ami mindegy? Mi az, ami nem érdekel
bennünket? Mi hat meg, mi nem? Mi mellett megyünk el már, de nem ér el
bennünket igazán? Minek kell történnie ahhoz, hogy felébredjünk, hogy
változtassunk, hogy ne higgyük, hogy mindig másoktól kellene arrébb mennie a
dolgoknak? Mikor szűnik meg már a gyűlölködés? Mikor hámozzuk le már a sok
külsőséget és ragaszkodunk a megmaradt letisztult szépségekhez? Mikor fogjuk
értékelni azt, ami jó körülöttünk, és főleg mikor fogjuk kikérni magunknak a
csillogásba csomagolt igénytelenséget? Nem elég, ha egy-egy kisfecske tesz így.
Nem elég.
Elkezdődik a farsang, lebontják a karácsonyfákat. Hiába
hagyjuk még egy hónapig állni a feldíszített fát, attól még nem lesz hosszabb
az ünnep. De a szívünkben akármeddig lehet ünnep. Minden nap ünnepelhetnénk
valamit. Ma például azt, hogy már két napja gyönyörű idő van, a gyermekek
szánkózhatnak, sétálhatunk a fehér táj kellős közepén. Nem érünk rá? Nem lehet
közlekedni? Nem. Nem érünk rá. Nem lehet közlekedni. Miért is? Nincs fél óránk
sem, hogy kinézzünk az ablakon, és rácsodálkozzunk, milyen mesés minden, amit a
természet ad nekünk.
Nézzünk kicsit vissza a nagy ünneplésekre Scháling Anita csodás
fotóival a tűzijátékokról! Csodáljuk meg a téli tájról készített képeit! Az
csak néhány másodperc, és pár kattintás.
Mi dönti el, hogy milyen ünnepet tartunk meg, és mit nem?
Melyikből lesz vallástól függetlenül „nagy nap” és melyik marad meg kicsiben?
Legyen ez az évetek olyan, amilyet szeretnétek, és
olvassátok továbbra is az írásainkat, gondolkodjatok velünk! Az elmélkedés
nagyon hasznos dolog.
M
Forrás: royalmagazin.hu
Fotók: Scháling Anita
