Szinte mindennap találkozunk ezzel az apró szerkezettel.
Legalábbis sokan közülünk. Használjuk, ahogy minden mást, és nem törődünk
azzal, mi a története, ki találta fel, és talán azzal sem, mi lenne, ha nem
létezne. A kis gyufaárus lány történetét megkönnyezzük, de nem gondolkodunk el,
nem nézünk utána annak, hogy kinek, vagy kiknek köszönhetjük ezt a találmányt.
Igazságtalan, és talán hálátlan dolog ez, mint ahogy rengeteg alkalommal így
jár el a mai ember.
Minden természetes, minden magától értetődően jár.
A tűz csiholása, őrzése már az őskortól jelen van az ember
életében. Ma már nem gond, de akkoriban élet-halál kérdése is lehetett.
Különböző tűzszerszámokat készítettek, alkalmaztak a minden napi életben.
Természetesen a fejlődés ezen a területen is megfigyelhető.
1805-ben Párizsban mártógyufát kezdtek el használni. Kénsav
üvegcsével forgalmazták, mivel a gyufa fejét meggyújtás előtt bele kellett
mártani ebbe a folyadékba.
Az első dörzsgyufa Münchenben készült, Tillmetz gyógyszerész
által 1815-ben.
1827-ben John Walker Angliában állított elő ilyen gyufát,
melynek végét kénnel kente be , de durranóhiganyt is használt, mely drága és
veszélyes volt.
Rómer István a magyar származású, de Bécsben élő gyufagyáros
mártógyufaként használta a dörzsgyufáit.
Magyarországon 1834-ben képszült el az első dörzsgyufagyár,
melyet Zucker László alapított.
1834-ben Zucker László megalapította az első magyarországi
dörzsgyufagyárat. Ekkor még mindig veszélyes volt a használata.
Irinyi János 1836-ban még a bécsi Politechnikumban eltöltött
tanuló évei során jött rá arra, hogyan lehetne kisebb lángot produkálni a gyufa
meggyújtásánál. A fehérfoszfort nem káliumkloráttal, hanem ólomdioxiddal
keverte el. Így jutott el a ma is használatos sokkal biztonságosabb gyufák
őséhez. Pénz hiányában eladta a találmányát a már említett Rómer Istvánnak, így
ő gazdagodott meg rajta. Irinyi tanulmányait tudta fedezni a kapott összegből.
Itthon pedig 1840-ben hozta létre az Első Pesti Gyújtófák Gyára elnevezésű
gyárát.
A foszfortól viszont mérgezést kaptak a munkások, a
gyártásokat betiltották, majd Fasch Gustav Erik svéd egyetemi tanár megtalálta
az eljárást, mely a ma használatos gyufáknál is megtalálható.
Ezen a fotón azt hiszem, megláthatjuk mindazt, amelyre a
hétköznapokban nem is gondolunk. Kinek mi jut eszébe róla? Nos ezt Rátok bízom.
Az emberek nagy része csendben alkot, kevésbé harsány, és
nem reklámozza magát negyed óránként a filmek között. Attól még jó lenne, ha
tudnánk róluk, s azt gondolom, hasznos lenne, ha legalább néha emlékeznénk
tetteikre.
Hiszen csak egy picinyke gyufácska lobbant lángra akkor is,
de minden ember életét könnyebbé, szebbé és jobbá tette.
M
Fotó: Scháling Anita
