Igen, csupa
nagybetűvel… Mindenhonnan azt halljuk, hogy megérdemeljük, hogy valósítsunk meg
önmagunkat, önmenedzseljünk stb. Ha belenézek a facebookba, akkor még élesebben
szembesülök napjaink trendjével, önmagunk előtérbe helyezésével. Individualista
társadalmunkban egyre kevesebben gondolkodnak közösségben (legkevésbé az ún.
„közösségi” portálokon), egyre nehezebb alkalmazkodnunk társunkhoz,
családtagjainkhoz, ezáltal egyre jobban elszigetelődünk embertársainktól.
Arra azonban nagy
hangsúlyt fektetünk, hogyan jelenünk meg a közösségi portálokon. Selfie-hegyek,
like-vadászat, semmitmondó, őszintétlen pozitív visszacsatolások („Csini vagy”,
„Szép vagy” „Te szebb vagy” stb.). Ezekből próbáljuk felépíteni
személyiségünket. Ha elmegyünk egy étterembe vacsorázni, az az első dolgunk,
hogy becsekkoljunk onnan… De miért? Hogy irigyeljenek, hogy ezzel is
csiszolgassuk jól felépített facebook imidzsünket? Majd ellövünk egy romantikus
selfiet, lefotózzuk a vacsoránkat és a telefonunkra meredve várjuk a facebook-ismerősök
reakcióját.
Ahelyett, hogy megélnénk a pillanatot, partnerünkre koncentrálnánk a
telefon nyomogatása helyett, selfiek helyett egymásra hangolódnánk és élveznénk
az ízeket… Elszigetelődünk egymástól még ezekben a pillanatokban is L
Nem virtuális, hanem
valós személyiséget kellene építeni! Valós beszélgetéseket folytatni
partnerünkkel (nemcsak kommentekbe írogatni a szívecskéket), családtagjainkkal,
barátainkkal és az ő visszajelzéseikből építkezni, formálódni.
Göröngyösebb út ez, nem
tagadom, de hiszem, hogy csak így valósíthatjuk meg önmagunkat! A többi csak
álca, menekülés, hamis illúzió...
W.
Kép forrása: http://idogepesz.blogspot.hu/2014/03/a-selfie-magyar-eredetu-szo.html
