Milyen a jó színházi előadás, amely gyermekeknek készült? Éppen
ma találkoztam azzal az oldallal, amely ezzel a témával foglalkozik.
Rengeteg az ajánlat, vége nincs a sok lehetőségnek, a
kínálat kifogyhatatlan.
Keresni az új utakat, de alapvetően a hagyományokra
támaszkodni nem is olyan könnyű. Főleg azért sem, mert a mesék világa furcsa
világ a felnőtt számára.
A felnőtt már ezerszer végig nézte, hallgatta, olvasta a
mesét, unja, elege van a történetekből, de a gyermek újra és újra meg akarja
hallgatni, látni akarja. Örömét leli a történetben, abban, hogy biztonságot
nyújt számára a szereplők cselekvése, tulajdonságai, és a mese mindig egyforma
kimenetele.
Ők nem unják, hogy Csipkerózsika mindig alszik egy száz
évet, és Hamupipőkének a galambok segítenek válogatni. Ahogy az sem baj, hogy a
gólya nem tud enni a tányérból, és ezerszer is meghallgatja, amikor az okos
lány túljár a király eszén, vagy a didergő király fázik egyedül a kastélyában,
mert hiába minden hatalom és pénz, ha nincs egyetlen ember sem, aki őszintén és
igazán szeretné.
Nem akarnak ezen változtatni, mert minden úgy jó, ahogy azt
egyszer kitalálták. Úgy kerek, úgy van értelme, és akkor van a gyermekekre
igazán jó hatással, ha nem bolygatják. Ha mindent szépen elmondanak,
elmesélnek. Nem kihagyva, átvariálva, modernizálva.
Fontos emellett az esztétikai, képi és zenei világ.
Egyszerű, de ízléses jelmezek, kellékek és díszlet éppen úgy
megfelel, akár jelzés értékkel, mert a gyermekek úgyis elképzelik hozzá a
többit.
Lényeges a szereplők beszéde. A szépen kiejtett magyar
mondatok, az érthető beszéd, a mesékben megszokott fordulatokkal együtt.
„A magyar kultúra legmélyebb gyökerei a szájhagyomány útján
terjedt és fenn maradt népmesékben rejlenek.”
A magyar nép történetét, történelmét, hitvilágát,
hagyományait, és nyelvét is őrzi.
A zene ugyanúgy fontos egy ilyen előadásban. Minőségi,
színvonalas, értékes zenékkel kell színesíteni a darabokat.
Az óvodai, iskolai tananyagban megtalálhatók a mesék. Erkölcsi
és etikai útmutatásokat rejtenek magukban, igaz, nem mindig mondják ki, de ott
rejtőzik benne, és ez nagyon fontos a gyermek személyiségének fejlődése
szempontjából.
A gyermekek a legaktívabb, legkíváncsibb, de a
legérzékenyebb közönség. Minden gondolatot, mozdulatot, szót követnek, melyet a
színészek tesznek, mondanak. Elvarázsolják magukat egy másik világba, átélik,
azonosulnak a szereplőkkel, a helyzetekkel. Beleképzelik magukat a történetbe.
Nagy felelősség hát a választás.
Az egyik internetes oldalon összeszedték, hogyan dönthetjük
el, milyen színházi előadást nézzünk meg a gyerekekkel.
1.
Ne az ár döntsön!
„Ha egy bohóc, vagy egy bűvész néhány ezer forintért már
fellépést vállal, borítékolható a dilettáns, szakmaiságot nélkülöző előadás,
aminek a vége unatkozó nézők, rosszabb esetben műsor közben megszégyenített,
síró gyerekek. A komoly gyerekműsorok előadói a színpadon gyakran egyedi
kellékekkel, jelmezekkel lépnek fel, évekig tanulnak és gyakorolnak - és ennek
bizony ára van.”
2.
Kérjünk referenciát!
„Ne elégedjünk meg a honlapján található referencialistával,
kérjük el a gyerekműsorok korábbi megrendelőinek elérhetőségeit és hívjuk fel
őket. Az elhivatott, a színpadi szórakoztatást komolyan gondoló gyerekműsorok
szereplői évek óta a pályán vannak, nem gond néhány nevet összeszedniük.”
3.
Nézzük meg a weboldalukon a videókat!
„Minden gyerekműsor-szolgáltatónak van videója a korábbi
fellépéseiről, feltétlenül nézzük végig őket.”
4.
Legyünk kíváncsiak a szakmai tapasztalatokra!
„Az igazán kiváló gyerekműsorok közreműködőinek komoly
szakmai múltja van: évekig dolgoznak színházaknál, zenélnek itthon/külföldön,
vagy gyakorolják szorgalmasan a bűvész trükköket, járnak továbbképzésekre.”
5.
Hallgassunk a megérzéseinkre!
„Ha már a telefonban nem érzünk szimpátiát a fellépő iránt,
kezdjünk el gyanakodni. Legyünk óvatosak akkor is, ha zaklatásnak veszi
kíváncsiskodásunkat korábbi fellépéseiről, szakmai tapasztalatairól - vagy
vonakodva adja csak meg korábbi meghívói telefonszámát.”
Az előadás a gyermekeknek kell, hogy tetsszen és nem a
felnőtteknek, de a gyerekeknek az tetszik, amire nevelik, szoktatják őket. Ha
nincs alternatíva, nincs választási lehetőség. Ha mindig íztelen ételt kapunk,
és soha nem kóstoltuk a finoman fűszerezett, szeretettel készített ételeket, azt
hisszük, csak az előbbi létezik.
M
http://gyerekmusor.blog.hu/2012/06/07/gyerekmusorok
