Először hülyeségnek tartottam, mert nem szeretem azt sem,
amikor a gyerekek festegetik ki a színezőket. Jobb, ha ők rajzolják meg
maguknak a kis műveiket, mert ezáltal feldolgozhatnak sok-sok lelki panaszt,
problémát, kifejezhetik önmagukat, érzéseiket, véleményüket.
Színezők léteznek. Vannak szépek, és kevésbé színvonalasak. Aztán olvastam róluk, és elgondolkodtam.
A legtöbb dolog akkor hasztalan, káros, ha túlzásba visszük. Így van ez a színezéssel is.
Nem szabad, hogy a gyerekek nagyon gyakran kapjanak ilyen
feladatokat, mondván, addig is elvannak. Megfájdul a kis kezük a sok egyforma
mozgástól, megunják, nem találják érdekesnek egy idő után. Szorongást okozhat
számukra, ha kimennek a vonalból.
Viszont, lehet ezt jól is csinálni, ahogy minden mást. A jól
végzett munkához éppen annyi idő, erőfeszítés, kitartás kell, mint a pocsék
melóhoz, de a végeredmény esetében már különbség van. A jó munka magáért
beszél, a rosszat lehet kimagyarázni akár órákon, napokon át. A jó munka akkor
is az marad, ha megpróbálják mások rosszá beszélni. A rossz munka viszont
rombol, akár hosszú távon is. Így van ez a színezéssel is.
Fontos, hogy a gyermekek rajzolhassanak kedvükre, és elmondhassák, mi áll a képen. A madárka kék, zöld és sárga, a lovacska éppen lila is lehet, vagy ami általában szürke, válhat gyorsan rózsaszínné, vagy bármi mássá.
Hagyjuk őket alkotni, ahogy ők akarnak, és egy kicsit se
bíráljuk el a végén, amikor megmutatja nekünk, mit készített. Örüljünk, ha az
elefánt piros és ne javítsuk ki, hogy az csak és mindig szürke lehet.
Mi a helyzet hát a színezéssel, és ezekkel a felnőttek számára készült könyvekkel. Tény, nagy üzletté vált ezen a nyáron az ilyen kiadványok készítése. Nézzük meg, keressük meg benne a pozitívumot!
Már sokszor megfigyeltem, hogy a kézimunkázás, horgolás,
hímzés, kötés, gyöngyfűzés, origamizás megnyugtatja a felnőtteket is. Miért? Az
ujjaink hegyén olyan kis végződések vannak, melyek ezekkel a finommozgásokkal megnyugtatják
az embert.
Ki tudunk kapcsolódni közben, elengedjük a negatív
gondolatainkat, lassan lehiggadunk, és közben általunk keletkezik valami szép.
Mindenkinek olyan színes, olyan különleges a műve, amilyen a lelkivilága.
Láttam sok mese szépen kiszínezett rajzot, voltak egyszerűbbek. Mindegy. Sokkal jobb, ha a színezéshez folyamodunk, mintha őrjöngünk, iszunk, gyógyszer szedünk, vagy dohányzunk.
A felgyülemlett feszültséget ilyen módon is ki lehet adni.
Sok felnőtt félelemmel szemléli az elé tett fehér lapot, ha arra rajzolnia
kell, hiszen nem tanuljuk meg, hogyan kell betölteni a fehérséget színekkel.
Vagy rájövünk magunk, vagy összehoz a sors bennünket egy jó rajztanárral,
esetleg később megtaláljuk számunkra ezt a kifejezésformát.
Ha mégsem, választhatjuk a színezést, idővel magunk is merítünk annyi bátorságot, hogy megpróbáljuk azt a bizonyos fehér lapot megrajzolni és kiszínezni.
Addig is, tegyünk különbséget az öncélú, értelmetlen
színezgetés és a kellemes érzésekkel eltöltő nevezhetjük lelkünket gyógyítgató
tevékenység között.
S ha elég bátrak vagyunk, készíthetünk a képen látható motívumokat, csigavonalakat, vagy magunk által kitalált apróságokat. Ezekből később akár füzetborító is válhat.
Jó szórakozást és kellemes lazítást!
M
Rajz: Deák Írisz Hermina
