Az elmúlt napokban azt vettem észre, hogy a körülöttem lévő
emberek olyan búskomorak. Leszámítva az egyik kollegámat, aki selfi mániás. A
leglehetetlenebb helyzetekben, és szituációkban tudja magát fotózni. Minap
éppen a szét szedett kávéautomatánál igazgatta a haját. Aznap én is kissé
feszült voltam, de ez a pillanatkép amit elkaptam, olyan mérhetetlen
groteszknek, és viccesnek tűnt egyszerre, hogy elszáll belőlem minden méreg, és
valami felhőtlen hangos kacajba kezdtem. Hazafelé gondoltam utána olvasok, vajon
honnan is eredhet ez a műfaj?
Az első találatomon először kicsit elgondolkodtam, de ezt is
a humoros végéről fogták meg:
https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/hphotos-xaf1/v/t1.0-9/11988536_984157844941033_2722674845358168326_n.jpg?oh=84d1899ac226057170793f9507d915ab&oe=5669FEFF
Több verziót is találni, mikor készülhetett az első selfi.
Én megelégedtem azzal a válasszal, amit egy történész magazin oldalán találtam:
"A selfie nagyjából egyidős a fotográfia történetével
és egy fiatal philadelphiai kémikushoz, Robert Corneliushoz (1809-1893)
köthető. A holland származású pionír a közismert történet szerint 1839-ben kilépett
apja üzletéből, felállította masszív fényképezőgépét, levette az objektívről a
fényzáró sapkát, elé sietett, s egy percet töltött mozdulatlanul előtte, majd
visszatette a sapkát - így készült el a világ első önarcképe."
http://mult-kor.hu/image/article/main/.640x380/40278.jpg
Gondoltam én is csinálok magamról egyet, de nem igazán
sikerült olyan szituációt találnom, amit már valaki más nem csinált volna meg.
Vagy mégis?
Nem volt egyszerű, gondoltam a szemgolyót fogom tükröző felületként
használni.
Elsőre talán nem is lett olyan rossz?
T
https://scontent-fra3-1.xx.fbcdn.net/hphotos-xta1/v/t1.0-9/10606061_945884118762416_2654551601403627999_n.jpg?oh=969f87f786cc73089b4bdc45cfc0fa0a&oe=56A0C58A
