Túlértékeljük
a normalitást.
Táblázatokhoz,
standardizált tesztek eredményeihez hasonlítgatjuk magunkat és gyermekeinket, a
körülöttünk élőket. BMI, IQ, EQ és még sorolhatnám, hogy milyen számokkal
próbálnak megragadni, leírni és gyakran beskatulyázni egy embert. Tudom, hogy
fontosak ezek a mérőszámok, tudom, hogy valami alapján el kell dönteni, hogy ki
túlsúlyos és ki kórosan sovány, hogy elegendő-e az újszülöttnek a táplálék… De
nem szabad túlmisztifikálni ezeket a számokat, mert megnyomoríthatják életünket!
Egy
illatos, színekben burjánzó mezőn sétálva növények százait vehetjük szemügyre,
de nem fogunk két egyformát találni. Az egyik ibolya illatosabb, a másik
magasabbra nőtt fény után kutatva, a harmadiknak intenzívebb a színe. Meg
tudjuk mondani melyik a normális? Az illatos jobb-e a magasabbnál, vagy az
intenzívebb színű az illatosnál? Nehéz kérdés… Mindegyik annyira más, és pont
ettől egyedi, különleges.
Mi
is ezer meg ezer apró kincset rejtünk magunkban, mindegyikünk más-más kincset.
Fedezzük fel a kincseinket, legyünk büszkék másságunkra! Segítsünk felfedezni
másoknak a saját kincseiket, és tiszteljük másságukat!
W.
Kép forrása: http://pctrs.network.hu/clubpicture/8/5/6/_/ibolya_2_856665_66770.jpg
