Gyermekként
alig várjuk, hogy végre felnőttek legyünk. Hogy végre senki ne mondja meg, mit
kell tennünk. Gyermekként a felnőttséget totális szabadságnak képzeltem. Aztán
felnőttem… Sokára és nehezen, de a gyermekem megszületésével talán már tényleg
felnőttnek nyilváníthatom magam.
Önmagában
az évek múlása nem elegendő ahhoz, hogy felnőjünk. Meg kell tanulnunk
felelősséget vállalni. Felelősséget vállalni a döntéseinkért, a szeretteinkért…
Felnőttként már nincs kibúvó, már nincs anya, aki majd helyettünk megoldja,
elintézi, megírja a leckét, bepakolja a táskát… Sajnos az kevés, hogy
felnőttnek maszkírozzuk magunkat, ha még mindig anyu vállalja helyettünk a
felelősséget. Vagy ha nincs anyu, akkor mástól várjuk, hogy vegye le vállunkról
a terhet…
Sokan
hoztak rossz döntést mostanában a pénzügyeikkel kapcsolatban. Átverték őket, mert
nem volt meg a kellő tudásuk ahhoz, hogy ne verjék át őket. Elhozták az új
Suzukit a szalonból, csak devizahitelre, 0 Ft önerővel, és 10 vagy akár 20 évig
is törlesztik az autó árát… De miért?! Miért nem elégedtek meg egy jó
állapotú, olcsón fenntartható, használt autóval? Talán szükségük volt arra az
érzésre, hogy ők is megtehetik, hogy kigördülnek a szalonból egy új autóval… És
amikor bedőlt a hitel, már nem bírták fizetni, vagy rádöbbentek, hogy az autó
már használhatatlan, és ők még mindig törlesztik, akkor elkezdtek háborogni és
várták a megoldást. Pont, mint egy gyerek, aki rossz fát tett a tűzre, és
várja, hogy valaki kihúzza a slamasztikából. És ahogy a gyermek segítségére
sietünk, a bedőlt hitelesek helyzetét is megoldják… És az járt rosszul, aki
felelősséggel, FELNŐTTként gondolkodott. És sorolhatnám még a példákat, amikor
a felelőtlen döntéshozás kerül megerősítésre…
Így
nehezen fog országunk felnőni a „Nyugathoz”!
W.
http://www.gmconsulting.hu/wp-content/uploads/2011/10/2_rajz.jpg
