A zene hihetetlen erő. Nem is gondolunk bele, de a
legtöbbünk számára egy dal hihetetlenül megnyugtató lehet. Átsegíthet a nehéz
időkön és veled van, akkor is, amikor mindenki más hátat fordít.
Képzeld el, hogy éveken keresztül központi részed a zene.
Reggel, mikor felkelsz az első dolgod, hogy a zongorához ülj. Órákig gyakorolsz
és bár, sokan őrültnek tartanak ezért, te képtelen vagy megunni. Képzeld el,
hogy olyan szerencsés vagy, hogy a zenetanárod egyben az édesapád is. Szóval
minden tökéletes. Az élet nem is lehetne jobb.
De mi történik akkor, ha ez a zene, ami meghatároz téged,
egyszer csak megszűnik élmény lenni? Mi történik akkor, ha az édesapád elhagyja
a családot, a szüleid elválnak, te pedig a zenét hibáztatod emiatt? Hogy vagy képes
tovább élni e- nélkül? Milyen emberré válsz majd?
Ronnie egy igazi zongorista zseni ugyanakkor egy dühös,
csalódott, csapongó életet élő 18 éves lány is, aki a szülei válása óta nem
hajlandó az annyira imádott hangszerén játszani. Egyik nyáron rákényszerül,
hogy öccsével együtt édesapjuknál, Stevenél nyaraljon. Gyűlöli, utálja és
mindent megtesz, hogy nyomorúságosan érezze magát az édesapja. Mígnem
megjelenik Will, aki hamarosan a lány első igazi szerelme lesz. Szépen lassan
visszatér az eredeti ösvényére és ahogy
halad tovább a regény, úgy talál vissza a közös nyelvhez, ami az édesapját és
őt egykor összekötötte.
Í
moly link: http://moly.hu/konyvek/nicholas-sparks-az-utolso-dal
kép forrása: tumblr
