Oximoronnak
tűnhet a fenti kifejezés. Sokaknak az iskola egyet jelent a szükséges rosszal.
Sokat gondolkodom azon, hogy lehet-e egyáltalán jó az iskola? Vagy el kell
fogdanom, hogy majd az én gyermekeim sem szívesen járnak oda…
Hiszem,
hogy lehet jó egy iskola. És nem nagy dolgok kellenek hozzá. Kell egy jó
igazgató, egy jó tantestület, támogató légkör, a megfelelő infrastruktúra,
eszközök. Ilyen egyszerű J Akkor miért nem működik? Miért fogadja el sok
esetben az oktatási folyamat összes résztvevője – tanár, diák, szülő, fenntartó
–, ha nem jó egy iskola? Mert egyszerűbb és mert meg lehet magyarázni. A tanár
szerint hülye a gyerek, a gyerek szerint hülye a tanár, a szülő meg hol a
tanár, hol a gyerek mellett foglal állást. És mindannyian egyetértenek abban,
hogy az iskola nem azért van, hogy ott a gyerek jól érezze magát. Nem
játszótér! A munkahelyén sem fogja jól érezni magát, jobb, ha hozzászokik!
Én
jól érzem magam a munkahelyemen. Vannak nehezebb napok, amikor semmi nem úgy
alakul, ahogy terveztem, de szívesen megyek be. Hiányzik, ha nyári szünet van,
vagy például most, hogy a gyermekemmel itthon vagyok. És én az iskolában is jól
éreztem magam. Nem volt minden tantárgy, tanár a kedvencem, de jó volt a
légkör. Szívesen emlékszem vissza az iskolai éveimre, az osztálytársaimra. Jól
éreztem magam és jól ment a tanulás is.
Hiszem,
hogy ilyen egyszerű, hiszem, hogy minden gyereknek jól kell éreznie magát az
iskolában. Ha mégsem, akkor valami nagyon nem jól működik.
W.
