Ismét elmúlik egy ünnep. Egy hétvége, amely sokak számára
talán jelent valamit.
Eszembe jutott, nem rég még a karácsonyt vártuk, aztán
elrohant, jött a húsvét és most már lassan a mai nap is véget ér.
Minden, ami ma még a jelen, rövid idő alatt múlttá válik, és
már csak emlékezhetünk rá, ha akarunk.
Mire akarunk emlékezni manapság? Mi az, amit annyira
fontosnak tartunk, hogy meghagyjuk a gondolataink között és mi az, ami nem
érint meg bennünket, és gyorsan elfelejtjük?
Ki mondja meg, ki szabja meg, hogy mi a megőrizendő, és mi
nem az? Hagyjuk-e, hogy ne mi válasszunk, hanem mások szabják meg a határt a
feledés végtelenségében?
Olyan helyen jó élni, ahol az emberek küzdenek azért, hogy a
jó maradjon meg. Ahol akár össze is tudnak fogni, ha a rossz fenyeget, és tudják
a különbséget a jó és a rossz között. Ott lehetünk boldogok, ott érezhetjük
magunkat biztonságban, ahol számíthatunk mások segítségére, jóindulatára.
Ahol
vannak morális elvek, melyeket betartanak az emberek, mert akkor nem kell félni
a hazugságoktól, mert azok nem élik meg a holnapot.
Változott a világ azóta, hogy Jézust keresztre feszítették? Ha
igen, miben változott? Miben, ami lényeges, ami számít, ami igazán fontos?
Akinek vannak bölcs gondolatai, tudja, hogy az emberek akkor
erősek, ha ismerik a múltjukat, és mindent megtesznek a jelenben, hogy a dolgok
elveik szerint jó irányba haladjanak.
A bölcs tudja, hogy nincs a kezében olyan hatalom, amely az
igazán fontos események alakulását befolyásolhatná.
Ehhez önismeret kell, alázat kell, tanulni kell,
folytonosan, olyan a családokban nemzedékek által tovább adott morális elvekkel
kell bírni, amelyek visszatartanak bennünket a pusztítástól, mások bántásától. Kellenek
barátok, igaz barátok.
Napi önvizsgálatra van szükség, mert e nélkül könnyen
sodorják el az embert a rossz tanácsadók, a hamis barátok.
Ahhoz, hogy leüljünk kicsit, és magunkba nézzünk, nem kell
húsvét, nem kell ünnepnap. Bármelyik nap alkalmas rá, sőt mindegyik nap egy új
lehetőség változtatni, és elkezdeni valami mást.
Kell hozzá egy jó zene, egy kis békesség, és akarat. Akarat,
hogy másképpen éljek, mint ahogy most divat. Akarat kell ahhoz, hogy
átgondoljam, mit szeretnék, és mit tudok tenni ennek érdekében.
Akarat kell
ahhoz is, hogy kősziklaként álljunk akkor is, ha jobban élnénk, ha
meghajolnánk.
A húsvét elmúlik idén is, de a gondolatok megmaradnak. Az
egyik dalomban írtam:
„Szíved maradjon mindig tiszta, s csak arra gondolj vissza,
mitől jobb ember lettél, akár merre fújjon a szél.”
M
