Készülnek a sütemények, a sonkák, a gyerekek tervezik a
locsolás útvonalát. Mindenki tesz-vesz.
Csak az ablakon kinézve látjuk, hogy az időjárás szürkesége
valami fontosat akar mondani, de ebben a nagy készülődésben szokás szerint nem
halljuk meg, nem figyelünk rá.
Választhatunk, de nem hiszünk benne. Nem gondoljuk, hogy a szürkeségből,
a monoton muszájokból van kiút.
A boltok zsúfolásig teltek csokinyuszikkal, tojásokkal,
mindenki úgy vásárol, mintha egy évig nem lenne nyitva semmi, a kasszáknál
hosszú sorokban kígyózik a szitkozódó, mérgelődő, siető vevők feltorlódott
morajlása.
Vannak, akik elvonulnak, elutaznak, inkább távol tartják
magukat a szokásostól, s vannak, akik sodródnak, s végig csinálják, amit ilyenkor
tenni kell.
Luxus a pihenés, a csendes gondolkodás, luxus a tartalmas
együtt töltött idő, sőt a vidámság és a felhőtlen boldogság is.
Egy mondattal el lehet intézni a húsvéti jó kívánságokat.
Csak keresni kell egy képet és az üzenő falra kiírni azt a pár szót.
Mindenkihez eljut, aki ott van, és kész. Ugyanez jön vissza is, legjobb
esetben.
Nem kell már számon tartani, hány rokon, hány barát, hány
ismerős van, akinek írni kellene. Egybe lemegy az egész egy perc alatt. Csupa
haszon, mert nem marad ki senki, és ráadásul nem kerül semmibe.
A képeslapokat meg kellett írni, megcímezni, elküldeni, s
közben gondolni arra, akinek íródott. Igaz, akkor még megérkeztek a lapok, és
nem kellett attól tartani, hogy nem jut el ahhoz, akinek szántuk.
Ha kicsit kutatunk, találunk megszámolhatatlan mennyiségű
bájos, finom, kedves lapot, melyet igyekeznek jó drágán reprodukálni, és
eladni. Még így a hálón keresztül is érződik az odafigyelés, a kézzel készített
dolgok mögött rejlő érzelem.
Sok évvel később elolvasva nem csak a jó kívánságról
árulkodik a képeslap. Elmondja, ki írta, a kézírás láttán kicsit olyan, mintha
velünk lenne az írója.
A locsoláskor nem mindegy, mennyi pénzt adunk a fiúknak,
nehogy megszóljanak, és a lányok örülhetnek, ha megússzák szárazon a
délelőttöt.
Ha már a szokásoknál tartunk. Eltűnnek a hagyományok mögött
rejlő indokok, elvesznek az okok, és főleg kihal a finomság.
A finomság nem csak ételekben rejtőzik meg, hanem mindenben,
amit ilyenkor húsvétkor teszünk. A tojások színében, az elkészítés örömében, az
együtt létben, a képeslap megírásában, akkor is, ha a neten küldjük személyre
szólóan, a locsolóvers bájos humorában, az átadott hímes tojásban, az apró
ajándékok keresésében, a közös étkezésekben, az egymásra odafigyelő
beszélgetésekben.
Ne hagyjuk, hogy a finomság eltűnjön, válogassuk ki, mi a
fontos, és mi az, ami nem lényeges ilyenkor is. A szürkeség csak akkor tud támadni,
ha beengedjük. Ha hideg van, begyújtunk a házban, ha nem süt kint a nap, bent attól
még lehet napfényes kedvesség és törődés.
S ne feledjük el, ez a nap is kiválóan alkalmas arra, hogy a
közelünkben, és a távolban élő emberek érezzék, gondolunk rájuk.
Legyen nagyon szép az ünnepetek!
Fotó: Deák Viola Helena
