Mikor, kit, miért dicsérünk meg, s hányszor szólal meg egy
dicsérő mondat a mindennapok folyamán.
Nem ér csak a gyermekekre gondolni, felnőtt-felnőttet is
dicsérhet.
A dicséret egyik fajtája a bók, melyre nehéz reagálni, mert
mindig ott van a háttérben a gondolat: vajon őszinte, vagy csak egy eszköz
valamilyen cél elérésére.
Lehet dicsérni a külsőt, vagy egy feladat elvégzését. Ahogy
elhangzik, el is tűnik, mint a reggeli köd délre.
Vannak, akik művészetté fejlesztették a dicséretet, de
közben nem is sejtik, hogy ezzel mennyire érvényét veszítette az egész, és
milyen hiábavaló munka volt tökélyre fejleszteni. Amikor már mindent dicsér
valaki, szinte teherré válik a meghallgatása.
A jutalmazás és a dicséret fura szerzemény. Szükséges
alkalmazni, de van ennél valami sokkal jobb, és hatékonyabb.
Az elismerés.
Az elismerés az, aminek igazán hiányát érezzük, amiért
küzdeni lehet, ami tartós, ami önbizalmat növel. Viszont van egy bibi, meg kell
érte dolgozni, nem könnyű elérni, s van, amikor nem is sikerül, mert olyan
helyzetben élünk, ahol a „van rajta sapka, vagy nincs rajta sapka” elv
érvényesül.
Az elismerés soká tart, részünké válik, a miénk lesz.
Feltételez egyfajta bizalmat, különleges hatással van ránk. Motivál akkor is,
amikor nincs velünk az a személy, akitől kapjuk.
Elismerés lehet egy pillantás, egy mondat, egy gondolat,
melyet hangosan kimondunk, vagy kimutatunk. Nem muszáj nagy csindadrattával
ünnepelni, nem szükséges pezsgőt bontani hozzá, mégis annyira fontos, annyira
az élet részének kellene lennie.
A dicséretért jónak lenni éppen annyit jelent, mintha csoki
lenne a jutalom.
Megdicsérjük valakinek a haját, pedig ahhoz inkább a
fodrászát kellene elismerni. Megdicsérjük valakinek az autóját, inkább a céget
kellene elismerni, akik gyártották. Megdicsérünk valakit, mert szép a körme, de
inkább a műkörmös munkáját kellene elismerni. Megdicsérjük a szemét, milyen
szép kék, de valójában ehhez neki mit kellett tennie?
Dicsérjük a gyermeket, mert elment iskolába, dicsérjük, mert
megírta a leckét, dicsérjük, mert nem üvöltötte végig az órát, dicsérjük, mert
ötöst hozott haza, dicsérjük, mert nem hisztizte végig a vásárlást…
Az emberiséghez való tartozáshoz elemi szükséglet bizonyos
tevékenységek birtoklása és véghezvitele.
Nem az ötösért dicsérem meg, hanem azért, mert készült a
dolgozatra, mert odafigyelt az órán, mert koncentrált a megíráskor, mert
igyekezett, mert megjegyezte, és betartotta, amit megbeszéltünk. Ezért
elismerem, hogy ügyes, hogy jó úton jár, és egészen biztos vagyok abban, hogy
ezek után is képes lesz erre.
Minden más csak látszat, csak módi, csak marhára csillogó és
jól hangzó, de káros, félrevezető, becsapó, felszínes, rövid ideig tartó,
bizonytalanságot előidéző, mézes-mázas, ideiglenes, mások dicséretére vadászó
sikerhajhászás. Ennyi erővel gyűjthetjük a dicséreteket úgy, mint a pontokat a
bevásárlóközpontokban.
M
Fotó: Scháling Anita
