A múlt héten írtam, hogy lépésről-lépésre felfedezem kis
falunk vizeit. Első lépésem a zivatar utáni lépcsőn felfedezhető tócsa volt.
A következő lépés (ami szinte szó szerint értendő) a kis
kerti "tócsámhoz" vezetett.
Pár éve össze akadtam egy tűzifának szánt, félbevágott
boroshordóval. Már régóta szerettem volna egy kis tavacskát, de a mi kertünkben
a "jó kis kavicsos" talajban még egy kis bokrot is épp elég
kínszenvedés elültetni, nem hogy egy kerti tavat kiásni. Ezért hamar kaptam az
alkalmon, és néhány darab fatuskóért elcseréltem. Csak 3-4 alkalommal kellett
csurig engednem, mire úgy bedagadt, hogy egy csepp vizet sem engedett ki
magából. Tavasz lévén, gyorsan felkerestem az egyik vízkertész barátomat, tud-e
nekem szánni néhány szebb vízinövényt, ami akár még a nyár folyamán virágozhat
is.
Sajnos nem sok lehetőségem volt válogatni, mivel nem tudtam
benne túl nagy vízmélységet produkálni. Viszont tudott ajánlani egy kis
filigrán tavirózsát, ami ilyen sekély kis vízben is nagyon jól érzi magát, sőt
kora nyár óta ontja magából a nektár illatú, szemet gyönyörködtető virágokat.
Azért szúnyogtanyát nem akartam, így került bele egy pár aranyhalacska is, ami
szépen gond nélkül át is telel majd, így hozzá sem kell nyúlnom, és
remélhetőleg évekig élvezhetem majd ezt a csodaszép látványt.
Kellemes szombatot. Remélem adtam megint egy jó fotó témát,
vagy egy jópofa ötletet, amit ha nem is idén, de akár a közeljövőben meg is
lehet valósítani.
T
