Mai vasárnap bemutatom a következő művészt, akinek a Csend
munkája szerepel a Hármas határon elhelyezett Három ország szimpóziumán belül.
Pál Zoltán számos díj tulajdonosa, többek közt Munkácsy
díjas művész, Janus Pannonius Tudományegyetem óraadó tanára, valamint Baranyai
Alkotótelepek ügyvezető igazgatója. 1978 óta kiállító művész.
Műveit nagy precizitással készíti, jellemzően nagy technikai
tökéletességgel alkot. Szívesen dolgozik fával, kővel, valamint fémmel. Elsősorban
kisplasztikákat készít, de számos nagy léptékű alkotása is keletkezett belföldi
vagy külföldi szimpóziumokon, alkotótelepeken, köztéri felkérések során.
Parti Nagy Lajos nagyon érdekesen ír Pál Zoltán munkáiról:
„Így és ezzel írom le
hát Pál Zoltán tetteiről, ami eszembe jut, amit az én anyagom eszembe jutni
enged; itt hatni annyi, mint hagyni, hogy hasson rám az ô anyaga, tenni pedig
nem tehetek mást, mint arra a nyugalomra, otthonosságra, arra a jóérzésemre
hagyatkozni, ami elfog, nem hatalmába kerít, egyszerűen csak elfog e plasztikák
láttán. Következésképp azt kell mindenekelőtt leírnom, hogy éppen írni nem
nagyon van mit, szúr a szépség, ahogy Kosztolányi mondta, és passz, e munkák
bőven és maguktól értetődően megnyitják magukat, a többi csak gesztus,
szeretet-jel, persze, mint ilyent, szívesen teszem. Írom például, hogy a
szemem, a kezem jobban tenné, ha látna csupán és tapintana, a lábam jobban, ha
sétálna a márványlepedőn, az agyam, ha nem akarna megérteni, magyarázni,
lefordítani. Hozzádőlni, járni rajta, használni, tán ennyi volna a megértés. S
ha mondani, hát ebből a pozícióból mondani ezt-azt. Némely hasonlatot a
megmunkált, hogy-ne-mondjam lélegző kőről, a márvány perisztaltikájáról, ami
képtelenség s lám van mégis, láthatóan, tapinthatóan. A kő tova húsáról. A
cseppről, a csurgásról, az elfolyásról. A vízről, a szerves és örökös
hullámmozgás ama titokzatos pillanatáról, ami nem szoborrá fagy, hanem szoborrá
melegszik. A hidegburkolás rafinált és természetes melegéről. Az anyag
lelkéről, ami tán nem más, mint valami égi padlófűtés, a munkáról, ami nélkül
semmi sincs, s arról, hogy az anyag így, ezzel a meleggel és sugárzással
hálálja meg a munkát. Írom továbbá, hogy erről, a munkáról nagyon kéne írnom.”
http://www.vylyan.hu/muveszihordok/2009/docs/Pal_Zoltan_CV.pdf
http://artportal.hu/lexikon/muveszek/pal-zoltan-930
https://hu.wikipedia.org/wiki/Parti_Nagy_Lajos
Egy riport a szobrászművésszel, amely 1994-ben készült: ahol
is vall arról, hogy hogyan viszonyulnak az mai kor „laikusai” a művészethez,
illetve kijelenti, hogy laikus mint olyan nem létezik…..
G
