Sok-sok tízezres találta meg a boltok kasszáját az augusztus
végi napokban.
A szülők inkább nem esznek, de megveszik a gyereknek a
divatos táskát, füzetet… - hallottam a híradókban.
El sem tudom képzelni, miért kell minden évben ennyire sok
pénzt elkölteni az iskolakezdéshez.
Vagyis inkább tudom, de olyan jó lenne, ha nem lenne így. Most
nem a ruhákról beszélek, kizárólag a tanszerekről.
Miért veszik meg a sztárokkal, filmekkel egyéb divatos
dolgokkal megrajzolt táskákat, tolltartókat, füzeteket, ceruzákat?
Az egyik magyarázat erre, hogy ezáltal egyedinek érzik
magukat a gyerekek. Különlegesnek, menőnek. Pedig ezekből a termékekből
számtalanul sok készül, tehát egyáltalán nem különlegesek, és főleg nem
egyediek.
Amikor anyu megvarrja a tolltartót, vagy a gyermek maga
készíti el a füzet borítóit attól egyedi és megismételhetetlen lesz a
felszerelés.
Muszáj lesz megtanítani a gyermekeket arra, hogy óvják, és
vigyázzanak a dolgaikra. Elveszítik, nem is keresik a drága cuccokat, nem
becsülik meg, nem jelent semmit a számukra, csak addig kell, amíg meg nem
kapják. Aztán kis idő múlva már nem ér semmit.
Az évek során rengeteg füzet kerül kidobásra, a táskák már
lassan egy évre készülnek, a tolltartók is tönkre mennek. A ceruzák, radírok
elvesznek, eltörnek, elfogynak, és kész. Ennyi volt.
Sokkal többet érne, ha az eredetiséget, az egyéniséget
keresnénk, és támogatnánk ezek fejlődését a gyermekekben, nem segítenénk őket
hozzá ahhoz, hogy hisztis, követelőző, elviselhetetlen szörnyetegekké váljanak.
Senki nem fogja azt hinni, hogy a szülő nem törődik a
gyermekével, ha nem mindig a legcsillogóbb, legrózsaszínebb felszereléssel
jelenik meg. Senki nem fogja elítélni azt, aki nem követi a legújabb
őrületeket. Ha mégis egy ilyen helyen élünk, akkor menjünk onnan gyorsan jó
messzire.
Ilyenkor kiváló alkalmunk nyílhat az ízlés fejlesztésére,
együtt tölthetünk időt, amikor bekötjük a füzeteket, könyveket, közben
beszélgethetünk, biztathatjuk a gyerekeket, hogy jól megy majd a suli.
Készíthetünk nekik olyan dolgokat, amelyekkel csak ők rendelkeznek, amire
vigyáznak, mert az anyu, vagy a nagyi adta, az ő keze munkája, és az enyém,
másnak ilyen nincs, mert az én anyum, az én nagyim csak az enyém, és olyan
nincs több senki más.
Megtanulhatják, hogy a külsőségek semmit nem jelentenek, nem
lesz tőle jobb és szebb az ember.
A jó tanuló sem abból lesz, akinek a legtöbb flitter és a
legtöbb emeletből álló tolltartója van.
Ördögi kör ez, amelyből csak egyszer kell kilépni, egy
határozott elképzeléssel.
Láttam szép példákat. Elragadtatva figyelem azon gyermekek
fejlődését, akik megmutatják a nagyi ceruzáját, mellyel még ő írt és most az
unoka is ezt teszi, vagy akik mese szépen írnak egy teljesen átlagos tollal,
akik kottákat, kulcsokat rajzolnak a füzetükre, és bevonják átlátszó tapétával.
Mindenki egyedi megismételhetetlen, nem kell ebbe
belerondítani. Olyan szépen menne magától is a dolog. No persze azért meg lehet
venni egy-egy szép kedvenc énekessel, sportolóval, filmmel díszített mappát,
füzetet… nincs abban semmi rossz, megmutatja, mit szeretünk, milyen az
ízlésünk, de felesleges egy egész rakással bespeizolni belőlük.
Inkább biztosítsuk a gyerekeket a támogatásunkról, arról,
hogy bízunk bennük, hogy segítjük őket, s hogy képesek arra, hogy a legjobbat
hozzák ki magukból az új tanév során.
M
kép forrása: http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/181-nap-sok-felmeres-indul-az-uj-tanev/
