Átlépem az iskola kapuját, leteszem a bringám, amellyel alig
bírok hajtani, mert elhoztam ismét otthonról a fél berendezést, aztán kinyitom
a bejárati ajtót.
Csak ezen az első napon, ekkor érzem ezt a különös érzést,
az illatot, mely minden év elején elér. Beszívom a levegőt, átadom magam a
gondolatnak, hogy újra kezdem, és elindulok a lépcsőkön. Még minden csendes, a
gyerekek durmolnak az ágyukban, vagy játszanak.
Leteszem a táskákat, és körülnézek. Napokig rakodok,
tervezek, szépítek.
Új osztályom lesz. Szeptember elsejére szép teremmel
szeretném őket fogadni. Otthon éjjelig varrtam az összegyűjtött anyagokból, az
udvaron festettem, virágot ültettem, minden ismerősömet megkértem valami
segítségre, hogy minél olcsóbban meg tudjam oldani az eltervezett dekoráció
megvalósítását.
Alakul a dolog, de még sok a tenni való. Még kell valaki,
aki felfúrja a fogast, a zsebtartót, a faliújságot, az órarendet, a képeket…
Közben a nyáron elgondolt elképzeléseket is megvalósítom,
lassan elkészülnek a tanmenetek, kezembe veszem az új tankönyveket, megírom a
naplókat.
A gyerekek akkor járnak szívesen iskolába, ha ott jól bánnak
velük, ha jól érzik magukat.
Az osztálydekoráció ízléses, modern, használható kell, hogy
legyen. Nem túlzsúfolt, inkább egyfajta megnyugtató rendre van szükség. Az osztály nem lerakat, nem raktár, ahova betesszük azt a bútort,
ami már otthon nem kell, vagy azt a tárgyat, amit amúgy kidobnánk. Oda sem
teszek olyat, amit otthon nem látnék szívesen.
A növények kaspói egyforma színűek lettek, ott sorakoznak az
ablakban, a frissen elültetett pici virágokkal, hogy a gyerekekkel együtt
nőjenek fel.
A folyosóra is rakok fokföldi ibolyákat. Minden ablakba
egyet, hogy amikor feljönnek a lépcsőn, és megközelítik az osztályt, valami
egyszerű, szerény, de szép dolog álljon sorfalat számukra az ablakokban.
Elképzelem, milyen arckifejezéssel, csodálkozva jönnek majd
be, és ülnek le a helyükre. Észreveszem, hogy mosolygok, és már nagyon várom
őket. Várom őket, mert ismerem mindegyiküket. Négy éven át találkozunk, minden
héten. Tudom, ki milyen, ki hol lakik, kik a szülei, mert én is itt élek.
Jó volt pihenni, hiszen nem lehet ilyen munkát huzamosabb
ideig végezni szünet nélkül.
Ilyenkor már kicsit hiányoznak a zsibongó, élettel teli
nebulók, akik miatt az ember néha mérgelődik is, de akiknek sikerül a
legnagyobb szomorúságban is mosolyt csalni az arcomra, akik miatt nem lehet
legbelül megöregedni, akikkel együtt kell létezni.
Várom őket. Várom a jeles tanulót, a tréfálkozót, a
harsányat, a szomorút, várom azokat, akik nem tudnak megülni a széken egy
pillanatra sem, várom a komolyakat, a halk szavúakat, a bátrakat, a félőseket,
azokat, akik nem szeretnek tanulni,
várom az álmosakat, a bizakodókat.
Mindenkit egyformán várok, mert elmondom, teljesen
felesleges minden igyekezet. Kár az energiát pocsékolni arra, hogy elvegyék a kedvemet.
Nem fog sikerülni. Tanár vagyok, tanár, mert ezt kell tennem, nem azért, mert
máshoz nem értek, hanem azért, mert erre születtem. Nem azért, mert van hosszú
nyári szünet, mert nincs. Nem azért, mert nem negyven órát dolgozom, mert
többet dolgozom. Nem azért, mert jól megfizetnek, mert nem. Azért, mert a
világon ez az a hivatás, amiért érdemes élni, ez az egyik olyan munka,
amelynek értelme van.
A gyerekek a jövő, a tanításukkal szebbé tehetjük az
életüket.
Még egy hétvége, és aztán kedden megtelik az iskola, a
második órában belépünk a terembe. Az osztály leül, elkezdődik egy új tanév,
amelyben minden szép és jó lehetséges, amelyben sok-sok szuper élményünk lesz,
igazi jó kis közösséggé válunk, megtanulunk tanulni, ahol vigyázunk egymásra és
biztonságban érezhetjük magunkat.
Találtam ezt az oldalt, érdemes elolvasni. Szépséges régi
fotók, remek idézetek állnak kedvcsinálóként a szeptemberhez. Minden szeptember elseje az egyetlen legeslegelső nap az elsősök számára. Talán én is
emlékszem még arra, amikor először léptem be az épületbe, Adél néni állt
mellettünk. Akkor éreztem először azt az illatot, azt az érzést, amit azóta is
érzek.
Legyen szép tanévetek Diákok, tanuljatok bárhol, legyetek
akár hány évesek! Olvassatok, képezzétek magatokat, fejlődjetek becsületes,
kulturált, értékes és jó emberekké!
M
http://anapfenyillata.cafeblog.hu/2015/08/27/10-idezet-az-iskolarol/
Fotó: Scháling Anita
Fotó: Scháling Anita
