A nyárból a július eleje a kedvencem. Ilyenkor mindig
kiveszek egy hét szabadságot, és le sem rakom a fényképezőgépem, maximum, ha a gitárt
akasztom a nyakamba. Ez nem azt jelenti, hogy csak úgy céltalanul, éppen azt
csinálom, amihez éppen kedvem van, hanem nagyon is meg van mindenek az ideje!
Mindez nem azért, mert magammal ennyire szigorú lennék,
hanem mert minden évben ilyenkor van a Zene-bóna Tábor, melynek úgy érzem,
aktív tagja lehetek, a szabad foglalkozások alatt fotósként, próbák alatt
basszusgitáros ként ( persze néha ilyenkor is kezembe akad a fényképezőgép,
mert vannak pillanatok amiket vétek lenne kihagyni), néha pedig egy-egy
pillanatra gyermek kacagtatóként.
Én nagyon élvezem ezt a fajta aktív pihenést. A gyerekek, és
az ilyenkor velük foglalkozó néhány pedagógus óriási teljesítményt nyújtanak
évről-évre, amit a tábor végén egy előadás keretében meg is mutatnak. Mindezt
olyan könnyedséggel, mintha ez a legtermészetesebb lenne, és mindemellett
mindenki jól érzi magát. Úgy gondolom ez egy igazi csoda, egy varázslat, mint
egy szép álom, aminek azt szeretnénk, hogy soha ne legyen vége. Sajnos véget
ért, és most nagy űr van bennem, de azt gondolom most mindenkiben, aki részt
vett benne.
Egész nyárra fő témámnak a vizet terveztem, no de hogy is
illik ide?
Hát úgy hogy meleg volt, és mint mondtam ilyenkor a víz az
első, amire az ember gondolni tud, de mi van, ha belekerül egy kis szappan?
Meginni nem fogjuk, akkor vagy megmosakszunk, vagy csak egyszerűen buborékokat
fújunk belőle.
Jó móka ilyen nagy melegben, és kicsik, és nagyok élvezik egyaránt!
Fotózás szerelmeseinek pedig felhívnám a figyelmét arra az
érdekes optikai jelenségre, amit ezek a csuda kis formák produkálni tudnak.
Szép szombatot, és jó buborékfújogatást mindenkinek.
T
Fotó: Ludvig Tibor
