Ma 11 órakor tartották a már egy hete működő művésztelep
záró kiállításának megnyitóját Rajkán, az Arany Kárász Kempingben.
A napsütés forró ragyogásában a látogató szembe találta
magát az asztalokon elhelyezett fafaragásokkal, kerámiákkal, a mögé
felfüggesztett festményekkel, rajzokkal, fotókkal.
Már a környezet is megteremtette a maga hangulatát, de így,
az arra sétáló alkotókkal kicsit átalakult a Kemping szokásos idillje.
Különös dolog a művészet. Kire hogy hat, nem számítható ki
előre. Az alkotó elvégzi a dolgát, és aztán a néző, a szemlélő oda áll elé.
Valami módon hat mindenkire, de soha nem egyformán. Mindenki más, ezért a művek
sem ugyanúgy érik el az egyének gondolatvilágát. Amilyen a szemlélő, olyan a
hatás.
Sokszor irigylem a képzőművészeket, mert ők egyszer
megalkotnak valamit, saját magányukban, ha kell elzárkózva mindentől, és amikor
kész a mű, megmutatják. A zenésznek újra, és újra kell megteremteni a muzsikát,
minden alkalommal számolva a jelennel, a pillanatnyi hangulattal,
körülményekkel. De nem ilyen egyszerű a képzőművészek dolga sem. Amit egyszer
elkészít, fel kell vállalnia. A zenésznek van lehetősége javítani, másképp
előadni, módosítani, jobbá tenni valamit. A képzőművész egyszer készíti el a
művét, s amikor oda teszi a közönsége elé, minden ahhoz fűződő gondolatot,
véleményt, magyarázatot be kell vállalnia. Két különböző művészeti ág, mégis
mennyire hasonlít egymáshoz.
Hogy mit gondolunk egy-egy alkotásról, az szinte teljesen
mindegy. A legfontosabb az az érzés, az első benyomás, amelyet szavakkal nem
kell, és nem is lehet elmondani. Amit akkor érzek, ha először megpillantom azt
a csillogó tárgyat, vagy a szemem elé függesztett képet.
Láthatunk egy festményen egy csúnya nőt, aki fürdőzik a
vízben, vagy valakit, aki mosolyog, aki abban a percben boldog, mert a
forróságban hűs hullámok között élvezi a szabadságot, a nőiességet.
Egy fotó, melyet a fotós éppen akkor örökített meg, egy
olyan szögből, amelytől az egész egyedi és egyszeri lesz, jelenthet egy
érdekességet, és jelenthet sok-sok minden mást is.
A művészetben az a jó, hogy létezik, hogy van, hogy hat
ránk. Ki tudja azt is fejezni, amelyre nincsenek szavaink, mert másképpen nem
is lenne értelme.
Vegyük sorra, kik laktak ezen a mesés helyen ebben az utóbbi
néhány napban.
Almási Róbert, festő, grafikus, Egyháztarcsán született. A
Pozsonyi Szépművészeti Főiskolában tanult, Dunaszerdahelyen él és alkot. Munkái
között megtalálhatók falfestmények, borító- és kötéstervek, grafikák,
táblafestmények. Szeret a gyermekek színes világából meríteni, de a
mindennapok, a természet által felajánlott témákat is gyakorta ébreszti fel
műveiben.
Király László, Zircen született, majd saját maga jött rá,
mit hogyan alkosson meg, amíg a Szombathelyi Tanárképző Főiskola matematika-rajz
szakára fel nem vették. A fa, mint alapanyag, melynek megmunkálásából valami
egészen más, valami egyedi formálható, kedvencévé vált az idők folyamán. Ma is
tanít Szekszárdon, az Ady Endre Középiskola rajztanáraként. A „Lukács
evangélium” c. sorozatát 300 tusrajzzal készítette el, de faragott óvodai
kültéri játékokat is, és beltéri pergolát, függönytartót, famennyezeteket.
Lipovics János, keramikus-formatervező. Edényszobrokat
készít, minden egyes alkotása egyedi, és megismételhetetlen. A japán kultúrából
vette át a raku máztechnikát és égetést. Itt a művésztelepen is készített ilyen
alkotásokat, s helyben égette ki őket. Aki elment, megnézhette magát az égetés folyamatát
is. A győri Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Karán főiskolai
docens, a Művészeti Intézet vizuális nevelési tanszékén tanít.
" Tárgyaim nem gondolatébresztők - gondolatok hordozói!
"- mondja saját műveiről.
„Nem akarok „divatos, aktuális” művész lenni.”
„A klasszikus emberi - szakmai, művészi értékek elkötelezett
hívének vallhatom magam.”
A Művésztelep díját Magyar Mónika kapta. Férjével, Sz. Szőcs
Gézával és fiúkkal vettek részt az egy hetes alkotótáborban.
Magyar Mónika Nyíregyházán a Bessenyei György Tanárképző
Főiskolán földrajz-rajz tanári diplomát szerzett, majd a Magyar Képzőművészeti
Egyetem vizuális nevelőtanári szakán végzett. A Handler Nándor Szakképző
Iskolában tanít a művészeti tagozaton.
Sz. Szőcs Géza grafikus művész Vásárosnaményban született.
Tagja művész egyesületeknek, szövetségeknek. Rendszeres kiállításai vannak
hazánkban és más országokban is.
Sáfár Szabolcs a környéken sétálva kapta lencsevégre azt a
három képet, melyet láthattunk mi is.
A Művésztelep alkotói általában véve tanárok, pedagógusok is
egyben. Kodály álma kicsit bennük él. Neveljük a gyerekeket művészetek között.
Nem kell, hogy művész legyen belőlük, de vegye őket körül a művészet, éljenek
benne, létezzenek benne, alkossanak általa. Milyen szép gondolat. A rajzot,
éneket, magyart művészetként tanulni, vagy művészek által tanulni nem ugyanaz. Az
egyik egy távoli száraz, megtanulandó valami, a másik az enyém is. Bennem van,
általam is létezik, belőlem ered, és az is marad, bennem is marad, és
megváltoztat, átformál, alakít, jobbá tesz, harcol bennem, de felépít, a
személyiségem része akkor is, ha már nem abban a környezetben élek.
Sokszor csak az kell hozzá, hogy ne menjünk el mellette. A
természet művészetét vette észre Szirtl György. Igen, a természet is nagy
művész, talán a legnagyobb, és utánozhatatlan. Azon a kis asztalon láthattuk az
ő alkotásait. A természet az emberhez hasonlatosan megalkotja a művét, de
rajtunk múlik, hogy észre vesszük-e, vagy elmegyünk mellette, mint ahogy ezek
mellett a fák mellett is megannyi ember elhaladt, és ott hagyták, talán
átlépték.
Igen, azt hiszem, a művészet fontos összetevője a figyelem.
Hogy meglássák, meghallják, észre vegyék mások. Hogy egy festményre, egy
alkotásra, egy zenére ne csak azért mondják, hogy művészet, mert azok a
bizonyos emberek rámondják, hogy az, hanem azért, mert valamit jelent, valamit
mond, valamit, amit egyébként nem tudunk elmondani.
Csendes szócsövek az alkotások, csendesek, de tudnak
hangosak lenni, ha az arra fogékony, lelkiekben gazdag, fantáziájukban nyitott
emberek adnak hangerőt nekik. Hirdetni kell, kérem szépen, az internet arra
való, hogy kitegyük ezeket az alkalmakat, hogy tudjon mindenki róla, hogy kik
jönnek ide, és kik teszik érdekesebbé a környék életét.
Szükség van az igazi művészetre, a hiteles, minden
sallangtól mentes művészetre.
Menjetek, nézzétek meg a műveket, és gondolkodjatok el
rajtuk, érdemes!
Köszönet a meghívóért.
M
